1. fejezet

A nevem Bella, 16 éves vagyok, és Forksban, a La Push rezervátumban lakom. Oda is járok iskolába. Apám szerelő, anyám régen meghalt. Barna hajam van, fekete szemem, halvány bőröm ( furcsa, hiszen a rezervátumban mindenkinek réz bőre van ). Kb. 165 cm vagyok, ami a mi iskolánkban nagyon alacsonynak számít. Teljesen átlagos, unalmas, mindennapi életet élek. Mindennap kimegyek az erdőbe, egy hatalmas ( és mikor azt mondom hatalmas, még visszafogtam magam ) rétre, ahová mindig kijártunk anyámmal, mikor még élt. Most is épp itt vagyok, és fekszem a nedves fűben.
 - Francba! - kiáltottam az erdőnek. Nagyszerű. Most már magamban beszélek. Annyira utálom ezt az életet! A jegyeim átlagosak, és egy piros, fa borítású házban lakunk apámmal. Felkeltem a fűből, még egyszer körbepillantottam az erdőt, és elindultam haza. Úgy ismerem ezt a helyet, mint a tenyeremet. Gyorsan hazaértem. Apa, Charlie még nincs itthon. Készítettem magamnak vacsorát, hagytam Charlienak is, és felmentem a fürdőszobába. Letusoltam, felkaptam a régi pizsamámat, ami egy bő pólóból és egy kisnadrágból állt. Sóhajtottam. Nem volt ötletem, mit csináljak, mivel a leckém már rég készen volt. Felkaptam egy rongyosra olvasott könyvet, és belekukkantottam. A 137. oldalon nyitottam ki, ahol a farkasokról volt szó. Áh,akkor ez a régi " Állatok- és megfigyelésük " könyvem, amit még Charlie- tól kaptam 9 éves koromban. Szerettem, mert szép képek voltak benne. Az egyik képről egy rozsdabarna farkas nézett rám gyönyörű szemével. A másikon a kicsinyeivel játszadozott. A kép alatt ez állt : a gondoskodó nőstény állat. Milyen édesek a kisfarkasok! Meghallottam a mással össze nem téveszthető kocsi hangját, és odasétáltam az ablakomhoz. Charlie szállt ki a kocsiból, majd jött be a házba. Lementem köszönteni.
 - Szia apu! Éhes vagy? - kérdeztem tőle, de mivel előre tudtam a választ, már nyitottam is a hűtő ajtaját.
 - Farkaséhes! - mondta, majd összedörzsölte a két kezét. Eközben a mikróban melegítettem neki a vacsit.
 - Milyen napod volt?
 - Hmm, szokásos. Voltam Billyéknél. Jacob egy kicsit betegeskedik, de Billy azt állítja,holnapra biztos rendbe jön.
Én válaszul dühösen fújtam ki egy hajszálat az arcomból, de inkább fékeztem magam, és megállítottam a feltörni készülő gúnyos válaszomat. Utálom Jacob Blacket. Csak a két felnőtt kedvéért tűröm el, ő meg mindig kapva kap az alkalmon, hogy piszkálhat. Neki is meghalt az anyja, és az apjával élnek együtt. Billy toló székes.
 - Na és neked milyen napod volt? - kérdezte, miközben leraktam elé a kaját.
 - Szokásos. - feleltem én is. Felhúztam magam a Jacob- os dolog miatt. De én mindig fel húzom ezt a dolgot. Charlie nem feszegette tovább a témát, szerencsére nem tűnt fel neki, hogy ilyen ideges lettem. Miután befejezte, elmosogattam, és elköszöntem tőle.Ő még valamilyen meccset nézett a TV-ben. Én nem szeretek TV-t nézni. Felmentem a szobámba.  Lekapcsoltam a villanyt, befeküdtem a takaróm alá, majd nemsokára elszundítottam. Aznap éjjel nagyon furcsát álmodtam.