11. fejezet Ízelítő

 Csak egy kis részlet...

- Majd jövök!
 Azzal egyszerűen faképnél hagytam. Elindultam a város felé, hogy ne nagyon gyanakodjon, és hogy majd ha már nem lát, bemenjek az erdőbe. De sokáig éreztem a pillantását a hátamon.
 Már jól bent jártam az erdő mélyén, és már látni lehetett a rétemet, mikor morgást hallottam mögülem. Olyan gyorsan pördültem meg, hogy egy pillanatra összemosódott a szemem előtt a világ. Pislogtam kettőt, és szemügyre vettem az előttem lévő, vicsorgó farkast. Szürke volt. Határozottan szürke, nem rozsdabarna.
 - Hát, te nem az én farkasom vagy - motyogtam, és hirtelen tudatosult bennem, hogy én félek.

 Bocsi, hogy nincs friss a hétvégén, de nem leszek itthon, úgyhogy itt egy kis darabka a fejiből, hogy megnyugodjanak a kedélyek. :) Bár nem olyan eseménydús, mint ahogy az előző fejit abbahagytam, de lesznek még itt izgalmak, nekem elhihetitek! :) Ha változik a terv, és mégsem megyek sehová, akkor jön a feji, feltéve, ha elkészülök vele :P ^^ puszi nektek : bree

(: 10. fejezet :)

        

 Hát, ezt is megéltük :D 10. feji, huhh! Erre valami különlegesebbet terveztem, és hát, itt volna.. egy kicsit +18-as, de nem annyira... na mind1, majd eldöntitek ti xD Nem tudom, hogy fog tetszeni, de remélem, nagyon.. xD és pls, ne öljetek meg!! ;) ui.: az ihlet valószínűleg a csitt, csitt c. könyvtől jött... és komolyan, ez a feji CSAK a TI KEDVETEKÉRT jött létre ;) reklamációt az olvasás után nem fogadok el... csak komit xP

 Mikor reggel felébredtem, az üres ágy fogadott. A nap hét ágra sütött, fénysugarai áttörtek az ablakon. Az agyamba lassan szivárogtak be a tegnap történtei. Kicsit elkeseredett voltam, hogy nincs itt mellettem Jacob, és megint eszembe jutott a szex nélküli szex jelenet dolog. Ez és a tegnap éjjel pont olyan volt. Tegnap éjjel... történt ami történt, ma reggel meg keserűen érzékelem az ágy másik része hidegségét. Tulajdonképpen, miért is hiányzik nekem Jacob? Mert... A francba is! Erre nem tudok választ.
 Kikeltem az ágyból, és nyújtózkodva ásítottam egyet. Megnéztem az órát: fél 10 volt, szombat reggel. Legalább elmarad a suli.

 Lelépdeltem a lépcsőn, bekukkantottam a nappaliba, hátha ott találom a férfiakat, de a nagy semmi fogadott.

 A konyhában is. A homlokomat ráncoltam. Miért hagytak itt a vendéglátóim? Ez így nem helyes. Készítettem magamnak egy bögre teát, majd mikor leültem az asztalhoz egy levél fogadott. Kihajtogattam.

 Bella! Sajnálom, hogy csak így eltűntem, de sürgős elintézni valóm támadt. Billy elment bevásárolni. Ha bármi van, azonnal hívj!

   J.

 Jacob szálkás betűit azonnal felismertem. De mi lehetett olyan sürgős, hogy így itt kellet hagynia? Becammogtam a nappaliba, és bekapcsoltam a tévét, hogy addig is lefoglaljam magam, míg Jacob és Billy haza nem érnek.

 Jacob szemszöge

 A falka fogadott. Azonnali megbeszélésre hívtak minket össze, ide, Emily kicsi házába.

 Emily Sam lenyomata. A bevésődés olyan dolog, mikor... ezt nem igazán tudom elmagyarázni. Egyszerűen csak megtörténik. Mikor egy lány a lenyomatod lesz, nem is tudsz másra gondolni, csak ő jár a fejedben, és ha akarnál, sem tudnál mással flörtölni, például. Én még nem vésődtem bele senkibe. És ez a legrosszabb, mivel ott van Bella... Ha valamikor valami is lehetne köztünk, és én belevésődnék másba... Azt hiszem, egy életre megutálna, és én nem tehetnék semmit. Ezért nem akarom, hogy bármi történjen. De a tegnap este... az más volt. Az elhatározásom ma reggel jutott eszembe.

 Visszatérve Samékhez.
 - Jake! - kiáltott Paul egy óriási muffint rágcsálva. Nem is rágcsálva, hiszen tömte magába rendesen.
 - Haver! - bokszolt a vállamba Jared. - Hallottuk, hogy a kicsi Bella Swan látogatást tett nálatok az éjszaka. Dühösen néztem az előttem álló Embry-re.
 - Te elmondtad nekik?
 - Előttük úgysem tudtad volna titkolni! - felelte vigyorogva. Igaza volt, bárhogy is próbáltam letagadni. Előttük nincsenek titkok. Csak az a kibaszott nagy szívás, hogy egész életemben ezzel fognak nyaggatni.

 - Hello Jake! - jött ki mosolyogva Emily, és megölelt. - Rég láttalak.

 - Aha, én is - vigyorogtam. Emily volt a falka összetartója. Ha baj volt, hozzá mindig jöhettünk, és folyton főz ránk. Sajnálom, mert Paul annyit eszik mindig, hogy nem győzi csinálni neki a kaját...

 - Sam mondta már, miért hívott? - kérdezte Emily befelé araszolva.

 - Nem. Épp arra várok.

 Mikor beértem, Sam állt elém, és úgy beszélt, hogy mindenki hallja.

 - Jake, megint itt vannak. A Cullenek visszajöttek.

 *....* ...*....*

 Délután volt, mikor hazaszaladtam. Csak meg akartam bizonyosodni arról, hogy Bella biztonságban és jól van. Utána rögtön vissza kell mennem őrjáratra. Vagyis... Ha történne valami... Elmaradhatna a visszamenetel... Ó, már megint azok a perverz gondolatok! Felszaladtam a verandán, és benyitottam a házba. Megcsapott valami nagyon finom illat. Beljebb lépkedtem, és megláttam Bellát, ahogy aranyosan tüsténkedik a konyhában. Éppen egy csirke sült a sütőben, és Bella kavargatott valamit a tűzhelyen lévő lábasban.

 - Bella! - mosolyodtam el, és hirtelen támadt rám a vágy, hogy odamenjek, magamhoz szorítsam, és rátapasszam a számat az övére. Ijedtében ugrott egyet, és felém fordult.

 - Oh Jake - mosolygott, és megjelentek az arcán azok az elképesztő gödröcskék. - Nem tudtam, hogy mikor jössz, úgyhogy, gondoltam, csinálok valami ehetőt...

 Beleszagoltam a levegőbe, és összefutott a nyál a számban.

 - De honnan volt ennyi hozzávalód? - kérdeztem az arcát fürkészve.

 - Billy hozta őket. Beadta, és megkért, hogy rakjam be őket a hűtőbe. Én meg, hirtelen ötlettől vezérelve, nekifogtam... Ja, amúgy Billy azt mondta, elmegy meccset nézni Embry apjáékhoz. - mesélte, az én szemem meg fojton a szájára vándorolt. Szóval... Most egyedül vagyunk itthon. Csak ketten.

 Beljebb lépkedtem, de úgy, hogy ne tűnjön fel neki a távolság változás.

 - És te? Hol voltál? - tette csípőre a kezét. - Mi volt olyan sürgős, hogy itt kellett hagynod? - a hangjában egy csöppnyi él sem volt, de azonnal elpirult, nekem meg robbant valami a mellkasomban, talán a szívem?

 - Találkozóm volt... - nem mondhattam, hogy a falkával, ezért gyorsan ki kellett találnom valamit. - ... egy ismerősömmel.

 Bella arca kifejezéstelenné vált, csokibarna szeme nem tükrözött semmit az érzelmeiből.

 - Ismerem? - kérdezte. Visszafordult a lábashoz, mikor észbe kapott. Már javában rotyogott benne az étel. Tekintetem a fenekére vándorolt, s eszem ágában sem volt, hogy fékezzem magam, mikor nem lát.

 - Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem. - suttogtam, mikor mögé értem. Dühösen megpördült a tengelye körül - de mikor észrevette, hogy milyen közel vagyok, nem jött ki egy hang sem a torkán. Még egy kicsi - gondoltam. Csak még egy kicsi... Közelebb hajoltam.
 Szaggatottan szedte a levegőt.

 - Mit csinálsz? - suttogta. Magam sem tudtam. Csak mentem a fejem után. Erre Leah biztos azt mondaná, hogy : " Már megint nem bírsz a farkaddal, Jacob? " Hát, lehet, hogy nem bírok magammal Bella közelében.

 Bella szm

Hátranyúltam, és gyorsan elzártam a gázt. Bármire is készül Jacob... Jobb, ha nem hagyom, hogy odaégjen az ebéd. Az ablakon beszűrődő fények megcsillantak Jacob tökéletes rézbőrén. A szemembe nézett, és mire észbe kaphattam volna, Jacob felemelt, és felrakott a pultra. Mi akar?! Jézusom, megmondaná nekem valaki, hogy miért dobog félre a szívem, mikor a szemembe néz, megérint, vagy ha egyáltalán a nevére gondolok?! Hálás lennék érte!
 A szívem a torkomban dobogott, és próbáltam elnyomni a sóhajaimat, mikor ágyéka az enyémhez súrlódott. A csípője pont a két combom között helyezkedett el.
 - Jaake! - sóhajtottam elnyújtottan. Nem volt egyszerű ilyen helyzetben józannak maradni. Aztán feltettem magamnak egy kérdést... Az akarok lenni egyáltalán?
 - Hm? - éreztem, hogy mosolyog. Igen, éreztem, mivel a szája a nyakamat és a vállamat kényeztette. Ez most tényleg, halálosan, igazán, valóságosan is komoly? Most mi tényleg... Ezt csináljuk? De... Nem, nem, nem, ez így nem jó. Túlságosan is élveztem amit velem művelt. Jacob Black és én... Soha nem gondoltam, hogy pont vele... De nem. Nem történhet semmi... Ugye?
 - Nem kéne - leheltem, de a fejem hátracsuklott, engedve, hogy Jacob csókokkal hintse be a nyakamat. Nyeltem egyet, mire elmosolyodott. Remegtem.
 - Miért is? - morogta, és forró tenyerét a derekamra, a pólóm alá csúsztatta. A másikat pedig a combomra helyezte. Megint sóhajtásba kellett fojtanom a nyögésemet. Miért csinálja ezt?! De most őszintén... Azért, mert... Nem, az lehetetlen... Simogatni kezdett. Nem tudtam válaszolni, sőt, már nem is tudtam, mit kérdezett.
 - Jacob - nyögtem fel "kínzóm" legnagyobb örömére. Átkulcsoltam a lábammal a derekát, hogy közelebb húzzam magamhoz. Ajkai lágyan szívogatták az államat. Már majdnem... Kérlek, csókolj már meg!
 - Csókolj meg! - túrtam a hajába. A testem már nem hallgatott a józan észre. De hogy pont a konyhában akar nekem esni... Végül is, kit érdekel?! Végre rájöttem, mi az a furcsa érzés a gyomromban, mikor a közelemben van. Felhúztam a fejét, hogy arcunk egy vonalba kerüljön. A szája sarkában önelégült mosoly bujkált. A szeme diadalittasan csillogott. Még közelebb hajolt, kiszorítva a maradék levegőt is közöttünk. Alig választott el pár centi az ajkától. Az utolsó ideg szálamon táncoltam... És ő azt akarta, hogy az utolsó pár millimétert én tegyem meg...
 Hát megteszem.
 Előre döntöttem a fejem, puha ajka már súrolta az enyémet, a szívem össze vissza kalimpált, és Jacob csak rám várt...
 Behunytam a szemem, és rányomtam a számat az övére.

10. Fejezet - Ízelítő

 Na, csak azért, hogy lássátok, milyen kedves vagyok... ;)

 - Találkozóm volt... - nem mondhattam, hogy a falkával, ezért gyorsan ki kellett találnom valamit. - ... egy ismerősömmel.

 Bella arca kifejezéstelenné vált, csoki barna szeme nem tükrözött semmit az érzelmeiből.

 - Ismerem? - kérdezte. Visszafordult a lábashoz, mikor észbe kapott. Már javában rotyogott benne az étel. Tekintetem a fenekére vándorolt, s eszem ágában sem volt, hogy fékezzem magam, mikor nem lát.

 - Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem. - suttogtam, mikor mögé értem. Dühösen megpördült a tengelye körül - de mikor észrevette, hogy milyen közel vagyok, nem jött ki egy hang sem a torkán. Még egy kicsi - gondoltam. Csak még egy kicsi...

 Komit!

9. fejezet

 Üdv néktek földi halandók ;) Woww, mivel megvan az öt komcsííi... itt a várva várt friss, és azthiszem, annyit írtam, hogy a végén már unni fogjátok!! xD itt egy kis mjúzik hozzá : http://www.youtube.com/watch?v=mrHQNZB9gGg&feature=related . Tudoom, elég a dumából, már rajtba is lehet állítani a szemeiteket... vigyázz, kész tűz, RAJT!


 Nem nem és nem! Nem teheti ezt velem! Nem! Teheti! Ezt! Velem! Úristen! Hiába könyörögtem, nem változtatta meg az elhatározását. Hogy ÉN?! Jacob Blacknél lakjak 5 TELJES NAPIG, AMÍG Ő ( vagyis Charlie ) KÉNYELMESEN ÉS HIDEGVÉRREL VADÁSSZON LE ÁRTATLAN ÁLLATOKAT????! Ezt komolyan nem tudom feldolgozni. Nem tudom feldolgozni és elhinni. A saját apám fordult ellenem a tudtán kívül.
- Nyugi, Bells ! Biztosan jól fogod érezni magad, hiszen jól kijöttök Jake-kel. - mondta Charlie, mikor bejelentette : 5 napos vadász- halász túrára megy a Clearwater családdal. Hívtak engem is, de én nem vagyok képes végignézni, ahogy ártatlan állatokkal végeznek! És szerencsére nem is a La Push- ban fognak öldökölni. De pont Jacob Black- hez küldenek el???! Ez akkora... akkora... Nem is tudom, minek nevezzem! Tegnap már nyugtatót kellett bevennem miatta.

 - Kösz, apa. Biztos nem tudok ... máshoz menni? - kérdeztem meg utoljára, hiszen 5 teljes nap összezárva Jacob Black-kel ... maga lesz a pokol. És ő egy hímnemű lény! Nem is értem, hogy enged el apa olyan figyelmeztető szavak nélkül, mint :"védekezzetek", meg hogy "azért ne nagyon melegedjetek össze...mármint az ágyban".
 - Sajnálom, de már megbeszéltem Billyékkel. - mondta minden sajnálat nélkül. Szórakozott volt - én meg nem tudtam, hogy bírom ki majd a farkasom nélkül. Már egy csomó napja nem láthattam. Nagyon hiányzott a közelsége.
 - Jake jön érted. Kb. 5 perc múlva itt lesz, addig... foglald le magad valamivel. - mondta Charlie. A homlokomat ráncoltam.
 - Ühüm - feleltem cseppet sem barátságosan, de Charlienak ez nem tűnt fel.
 Pár perc múlva motor zúgást hallottunk, és a száraz pázsitra Jacob Black piros Rabbittja állt be. A tulajdonos is kiszállt belőle ( miért??! ), felszaladt a verandán, de még be sem kopogott, Charlie már nyitotta is az ajtót neki.
 - Helló, Charlie!
 - Szia, Jake! El sem hiszem, hogy az alatt az egy hét alatt ennyit nőttél! - mondta apa, aztán mind a ketten rám néztek azzal a "Na? Mi lesz?" nézéssel. Mint apa és fia. Fintorogtam.
 - Mondanom kéne valamit?
 - Legyél egy kicsit illedelmesebb, Bells! - pirított rám Charlie, mire Jacob alig bírta visszafogni a röhögését. Csak szúrósan néztem rájuk. Odalöktem Jake elé az utazó ládám.
 - Itt van a poggyászom, kedves Black úr, remélem ez a hangnem önnek is megfelel, Mr. Swan.
Charlie a szemét forgatta, Jacob vigyorgott, és könnyedén fölvette a ládám.
 - Szia, Apa! Majd találkozunk. - köszöntem, megadva magam a szörnyű Sorsnak.
Azzal megindultam kifelé, és "véletlen" ráléptem Jacob lábára. Mintha egy sziklára tapostam volna, s az arca még csak meg sem rezzent. Még mindig vigyorgott az álszent.
 - Most meg mi van? - kérdeztem idegesen. Jacob az arcom felé nyúlt, de még mielőtt bármit is tehettem volna, kicsippentett a hajamból egy tollpihét.
 - Ez tényleg baromira vicces lehet.
 Charlie és Jacob együtt nevettek. Rajtam. Jaket már- már megértettem, de apa? Árulás!

 - Még te is, apa? Nincs jobb szórakozásotok, mit hogy engem csesztessetek? - mordultam rájuk, de csak még jobb lett a kedvük. A fejemre szorítottam a kezem, és kikaptam Jacob kezéből a bőröndöm-nem tudtam, hogy ilyen nehéz, bezzeg Jake elbírta.
 - Oké, én mehetek gyalog is. Viszlát apa, ne számíts rá, hogy a jövőben találkozni fogunk.
Azzal sarkon fordultam, és elindultam. De egy forró érintés a karomon megállított. Megfordultam - Jacob állt mellettem, olyan közel, hogy hátrahőköltem.
 - Nyugi! - a hangja édesen csengett. Édesen?! - Csak vicc volt, nem kell ennyire túldramatizálnod! - azzal visszavitte és  berakta a kocsi csomagtartójába a táskát. Hogy én? Túldramatizálom? Nem igaz. Vagy igen?Csípőre tett kézzel néztem őket. Charlie mondhatott valami olyat Jacobnak, amitől elpirult, és zavarában elkezdett topogni a lábával.Aztán rám emelte a tekintetét, és intett.
 - Akkor jössz?
 Sóhajtottam.
 - Ha nagyon muszály!
 Persze tudtam, hogy igen, úgyhogy vonakodva beszálltam az anyós ülésre. Jake is beült, beindította a motort, köszönt Charlienak, majd elindultunk.
 Egy ideig némán üldögéltünk, majd hirtelen kirobbant belőlem egy fontos kérdés.
 - Mit mondott? - kérdeztem meg. Feszengett, és nekem jólesett látni, hogy megfogtam, s hogy rést találtam örök vigyorgó képén.
 - Ööö... semmit. - felelte.
 - Tudni akarom! - makacskodtam, s a játék kedvéért közelebb másztam hozzá. Az utat nézte. Lassan feltűnt a házuk.
 - Jacob Black! Tudni akarom. - sziszegtem a képébe. Mikor beértünk az udvarukra, leállította a motort, és egyenesen a szemembe nézett.

 - Azt mondta... "Ha túlmelegedne a helyzet,védekezzetek...De ne fűtsd túl a lányomat,Jacob!Nem akarok még nagyapa lenni. "Tessék,ezt akartad hallani. Ja, és várj! Még ezt adta hozzá. - azzal odanyújtott felém egy piros dobozkát. Pár másodpercbe beletelt, mire rájöttem, hogy mi az. El akadt a lélegzetem.

 Óvszer volt.

 Tátva a maradt a szám. Persze, én hülye, naiv, idióta kislány, hogy is gondolhattam, vagy reménykedhettem, hogy nem tesz megjegyzést a szexuális életemre! Ami, megjegyzem, egyenlő a nullával,és ezt nem is nagyon tervezem megváltoztatni! Hisztérikusan felnevettem.

 - Ez az én apám. Te jó ég, hogy gondolta? Hogy én összeállok fűvel-fával? Áhh! - ráztam a fejem erre a lehetetlen gondolatra.
 - Hé! - mordult fel, miközben a kocsi hátuljába dobta a dobozt. - Én nem számítok fűnek meg fának.
 Gyilkos mosolyt küldtem felé.
 - Nem - adtam neki igazat. - Te egyenesen gyomnak számítasz!
 Kiszálltam a kocsiból. Jacob is így tett, de az arca értetlen volt. Aztán én is így néztem rá.
 - Most mit vársz tőlem? 6 éve tűröm a szemétkedéseidet, egyszer nekem is vissza kell vágnom! - mondtam, és megindultam a csomagtartó felé, de az, hogy nézett, nagyon zavart.
 - Mi van? - kérdeztem türelmetlenül.
 - Én... azt hittem, utálsz, és... csak viszonoztam. De... Billy tudta, hogy izé... igazából nem is utáltalak. - mondta bizonytalanul. Mi? Akkor most mi van? Jacob Black nem utál? Ez túl sok nekem mára. Lassan kezdtem felfogni a szavainak értelmét, és rögtön elszégyelltem magam. Lehettünk volna mi jóban is, és akkor ez azt jelenti ... hogy én rontottam el mindent? Most komolyan miattam volt minden veszekedés és szemétkedés? Tényleg? És most akkor jóban vagyunk? Ó! Szóval 6 évet vesztegettünk el a semmiért? Ez de gáz! De nem tudtam erre mit felelni. Bocsánatot akartam tőle érni. Mekkora szemét voltam! Bizonytalanul odamentem mellé, és megöleltem. Ő is. És furcsa mód jólesett védelmező karjaiba simulni. Jaj, Bella, hagyd abba! Annyira forró volt a teste, hogy azt hittem, egy kályhát ölelgetek, de egy kicsit jól is esett, hiszen elég hideg volt itt kint.
 - Jake, sajnálom. - mondtam. - Olyan idióta voltam! És meg sem köszöntem, hogy megmentettél! Komolyan egy lúzer vagyok. Ezt a kibaszást!
 Mosolygott.

 - Én is sajnálom, hogy annyit genyóztam veled. De hogy bírtad ki? - kérdezte. Ránéztem.

 - Mit?
 - Hát a titkolózást. Tettetni, hogy jó haverok vagyunk. Charlie kedvéért? - találgatott, én meg bólintottam.
 - Azt hiszem. Nem akartam megbántani, hiszen ő és Billy jó barátok. - még nem bontakoztunk ki az ölelésből, de nem is akartunk. Olyan volt ez, mint a világ legboldogabb percei. Mint a legjobb barátok. Úgy éreztem, be kell számolnom neki a farkasokról. A farkasomról. Volt valami a pillantásában, ami annyira hasonlított rá, hogy azt hittem, rosszul látok. Ugyanolyan szemük volt. Ugyanaz a perverz tekintet. Megráztam a fejem. Ez butaság. Jake nem farkas. A farkas pedig nem Jake. Hülye feltételezés. Felnevettem.
 - Mi az? - kérdezte mosolyogva, kivillantva fehér fogait, amik elütöttek gyönyörű rézbőrétől. Colgate reklámba illettek volna bele.
 - Semmi. Gyere, menjünk be! - kezdtem el húzni a ház felé, de megállt, s homlok ráncolva fordultam vissza.
 - A bőröndöd. - mutatott rá, és kiszedte a nehéz pakkot a csomagtartóból. Aztán az ajtónál megálltunk. Benyitott, majd a konyhából Billy gurult elénk.
 - Már azt hittem, be sem jöttök. Az ölelkezés már megvolt, de hol a csók? - ráncolta a homlokát, mintha gondolkodna, de a szája felfelé görbült. Fülig vörösödtem.
 - Neked is szia, Billy. - motyogtam zavartan.
 - Apa! - tiltakozott Jake. Az öreg csak maga elé emelte a kezét, majd kedvesen szólt nekem.
 - Örülök, hogy itt vagy, Bella.
 Rámosolyogtam. De mielőtt válaszolhattam volna, odaszólt Jake-nek is.
 - Aztán vigyázni az éjszaka, Jacob! Berendezés maradjon. Nem lerombolni a házat!
 Jacob arca teljesen elvörösödött, rámorgott az apjára, aki gyorsan kiiszkolt előszobából. Jake halkan szitkozódott, én meg körbenéztem a házban. Semmit sem változott. Otthonos, takaros, meleg. Egy lépcső vezetett az emeletre. Mostantól akaratlanul is más szemmel nézek Jake házára - és magára Jake- re is.
 - Gyere! - hallottam hangját, mikor felfele indult a lépcsőn. Mentem utána. Egy kicsi, fényes szobába vezetett.Volt ágy, szekrény, egy kis ablak, szőnyeg, vagyis teljesen modern felszerelésű helyiség.
 - Ez a vendégszoba. - kezdte. - De ha szeretnél az én szobámban aludni...
 - Veled szeretnék aludni. - mondtam határozottan, de aztán rájöttem, mennyire kétértelmű voltam. Rögtön elpirultam. Jacob felvonta az egyik szemöldökét, és láttam a szemében a csillogást, amit próbált előlem eltitkolni.
 - Izé... Nem úgy értettem. Jó nekem itt is - hadartam gyorsan, és elakartam venni a bőröndöm, hogy viszonylag berendezhessem magamnak a szobát, de nem eresztette. Komolyan nem értettem, mi van velem, és hogy mik ezek a furcsa érzelem kitöréseim. Aztán megszólalt.
 - Velem? Akarsz? Aludni? - mintha egy értelmi fogyatékoshoz beszélne, én meg mintha az is lennék.
 - Felejtsd el! Hülyeség, összevissza beszélek...
 - Részemről oké.
 Csak néztem. Úgy értette,velem alszik?! Basszus, miért jár nekem folyton a szám?!
 - Ööö... tényleg? De...nem kell miattam tönkretenni az éjszakáid. Komolyan! Jó itt. - mondtam. A szeméből ezt olvastam ki : hidd el, te csak jobbá teheted.

 Aztán eszembe jutottak a rémálmok. Nem akartam velük terhelni, és főleg azt nem akartam, hogy tudjon róluk.

 - De én szeretném - mondta lágyan, nekem meg egy ütemet kihagyott a szívem, aztán őrült iramban dobogott tovább. Nem tudom, mi váltotta ki belőlem ezt a reakciót, de ahogy Jacob őszinte, perzselő szemébe néztem, azt hittem, elolvadok.
 - Hát... izé. Oké... Te akartad.
 Felnevetett.
 - Először te vetetted fel.
Ding-Dong! Nekem is megjött a jókedvem, és vele elszállt a zavartságom.
 - Igen, de aztán letettem róla... És te szeretted volna. Jó, téma lezárva! Ha tényleg szeretnéd, akkor alszok veled. - mosolyogtam rá.
 - Igen - lépett közelebb hozzám. Elakadt a lélegzetem - a vonásai, a mozdulatai, a lélegzet vételei, a hanghordozása - annyira... annyira ... - Billynek egy szót se erről - a padlót fixíroztam.

 - Késő bánat! - kiáltott fel öblös hangján az említett. Tényleg. Késő volt. Előle amúgy sem lehetett semmit eltitkolni. Komolyan, mint egy kamasz gyerek! Élvezi, ha szekálhat minket. Most meg jót röhög rajtunk. És tönkretette a pillanatot. Jacob elhúzódott tőlem.

 - Éhes vagy? Rendelhetünk valami kaját.
 Csak bólintottam. Lesétáltunk a lépcsőn, Jake meg rendelt két nagy pizzát. Mikor megjött a futár, én nyitottam ajtót.
 - Két családi pizza kiszállítva. - mondta a srác, kb.18 lehetett, de alacsonyabb, mint Jacob. Sokkal. Mikor levette a bukósisakját - gondolom, motorral érkezett - gondosan végigmért, és a szeme megakadt a melleimen. Szája mosolyra húzódott - olyan undorítóra, mint aki azt hiszi, bárkit megszerezhet. Rám kacsintott.
 - Szia, csinibaba.
 Hirtelen egy forró kéz érintését éreztem a derekamon - Jacobét. Érintésétől megremegtem.
 - Valami gond van? - hangja nyugodt volt, mégis gyilkos szándékú.
 Nem néztem Jake - re, de eltudtam képzelni, milye arcot vághat, ha a srác ennyire megrémült. Kirángattam Jacob zsebéből a pénzt, majd odaadtam a futárnak, aki utoljára végigmért minket -J ake-et, aki erőfölényben volt, aztán engem, olyan arccal, mintha csak azt mondaná : bármikor a tied vagyok. Ez tényleg undorító. Mikor elhajtott, pizzával a kezemben Jake felé fordultam, hogy végre láthassam az arcát. Megrémisztett. Valósággal remegett a dühtől. De miért húzta föl a dolgot? 
 - Jake? - kérdeztem, és a karjára tettem a kezem, hogy lenyugtassam. - Együnk, oké? Én kezdek fázni. Gyere...
 Behúztam az ajtóból. Egy percre megállt az előszobában, én meg rábámultam. Még mindig reszketett, de ahogy nyugtatólag végighúztam az ujjaim a karján, mintha tényleg csillapodott volna. Mikor végre sikerült megnyugodnia, kérdőre vontam.
 - Oké. Mi volt ez?
Rám emelte mélyen ülő, sötét szemeit, nekem pedig minden gondolatom elszállt.
 - Csak ideges lettem, ennyi. Ahogy nézett rád... - a keze ökölbe szorult. Nekem pedig remegni kezdtek a térdeim, és elpirultam. Jake féltékeny volt. Ez olyan... édes. Senki, még soha nem volt féltékeny miattam.  Hogy eltereljem mindkettőnk figyelmét, behúztam a konyhába.
 -  Billy! Itt a pizza.
 És ettünk. Jacob egymaga befalt egy egész dobozzal (mi ettük Billyvel a másikat), de még mindig fért belé.
 - Rendelhettünk volna még egy dobozzal. - mondtam, majd eszembe jutott a pizzás- fiú. Jake arcát fürkészve rájöttem, hogy neki is.

 - Összeüthetek valamit - ajánlottam fel, és már indultam is a hűtő felé, hogy felfedezzem a tartalmát, mikor a karomon megéreztem Jake forró ujjait.

 - Nehogy már a vendég tartsa el a házigazdát! - mosolygott rám. Egy óriásit dobbant a szívem, és biztos nem képzelődtem, mert olyan arcot vágott, hogy tudtam : meghallotta.

 - Öhm ... aha ... De ha éhes vagy, akkor ...

 - Azt hiszem, beérem a desszerttel is - vágott a szavamba vigyorogva, majd kinyitotta a mélyhűtő ajtaját. Figyeltem, ahogy kivesz  belőle egy doboz ... ó, csak nem ... FAGYIII!

 - Fagyi! - mosolyodtam el kivillantva fogaimat. Láttam, tetszett neki, hogy ennyire édesszájú vagyok.

 - Az ám! - nevetett fel Billy. Jacob mindenkinek szedett. Befaltam az egész adagomat, amin a mellettem ülő két férfi hangosan felnevetett.

 - Most mi van? - töröltem meg a szám szét, ahol egy apró mosoly is bujkált.

 - Igazán semmi, Bells. - mondta kedvesen Billy. - Mondd csak, mikor vett neked utoljára Charlie barátom fagyit?

 Elpirultam.

 - Hát ... én szoktam bevásárolni, úgyhogy ne az ő szemére vessétek ... 

 Összefut a nyál a számban, hogy mennyi finom csupa- csoda fagyi mellett mentem el vagy ezerszer, mikor vásárolni voltam ... 

 Segítettem elpakolni és elmosogatni. Tulajdonképpen nem is engedtem Billynek, hogy miattam fáradozzon, úgyhogy meg csináltam én. Mikor végeztem, Billy elment a szobájába,  Jacob bevezetett a nappaliba, leült a földre, majd én is helyet foglaltam mellette.

 - Mi ez? - kérdeztem egy fekete fém dobozra mutatva a tévé előtt.

 - X-Box - vigyorgott, majd közelebb húzta hozzánk a joystick-kal és a lejátszóval együtt.

 Te jó ég, mennyi játék! Mármint x-box játék. Egy csomó sorakozott egy hatalmas polcon egymás hegyén hátán. 

 - Hú. - mondtam roppant értelmesen, mivel mást nem is tudtam kinyögni.

 - Aha. - helyeselt bólogatva, majd rám emelte gyönyörű szemeit. Egek! Miket beszélek?

 - Akarod, hogy megtanítsalak vele játszani? - kérdezte, és már előre felderült az arca a választól. Mit mondhattam volna? Annyira édes volt mikor ilyen izgatott, és másrészt viszont tényleg érdekelt ez a valami.

 - Hát jó - egyeztem bele. Felpattant, kikeresett a polcról egy fekete borítású tokot, elején furcsa emberekkel.

 - Valami könnyebbel kéne kezdenünk, és úgy gondoltam, ez jó lenne. - mutatta meg a cd-t. Grand Theft Auto? Elég furcsa neve van ...

 - Öhm ... Én nem tudom, milyen ... 

 - Nyugi! -nevetett. - GTA San Andreas, a kedvencem. Van egy emberke, CJ, akivel feladatokat kell teljesíteni, ha megéhezik, kaját kell neki adni, lehet neki ruhát venni, kocsikat lopni, barátnőket szerezni, akiket persze randira kell vinni, meg ... 

 Egészen belelkesült, én meg, nagy meglepetésemre élveztem hallgatni. Csak néztem, ahogy a joystick- on mutogatja a jeleket, meg magyarázza, hogy mit lehet velük csinálni.

 - próbáld meg! - nyomta a kezembe hosszas bemutatás után, majd mikor látta, milyen rémült képet vágok, biztatóan elmosolyodott. - Hidd el, menni fog.

 - hát oké. - motyogtam, majd belekezdtem.

  ( 2 óra múlva )

 Attól eltekintve, hogy a legelején 32-szer robbantottam fel a kocsimat, 54-szer lőttem le ártatlan embereket , 15 -ször veszítettem el próbákat, és még a barátnőm is dobott ( mármint CJ barátnője ), mert olyan bénán csókoltam ( ezt mind számoltam! ), Jake teljesen el volt ragadtatva.

 - Komolyan, az elején nekem sem ment. De ha még próbálgatod egy kicsit, biztosan sikerülni fog! - mondta, miután teljesen kikészültem a bénaságom miatt.

 - De ha egyszer ... - kezdtem makacsul, de két ujjával lezárta a számat.

 - Csak gyakorlás kérdése, meglásd! - mondta mélyen a szemembe nézve. Arcunk olyan közel volt egymáshoz, hogy időm sem volt gondolkodni rajta, mi következhet. Ránéztem ívelt ajkaira, megnéztem az arcát, majd újra belenéztem sötét szemeibe. Valósággal vonzott magához. Tekintete perzselt, szikrázott köztünk az elektromosság, átjárta egész lényemet. Éreztem teste melegségét, és ebben a pillanatban semmire sem vágytam jobban, mint hozzásimulni. Le kell állítanom magam ...

 - Jacob ... - húzódtam el nagy nehezen, s szaporán szedtem a levegőt, a szívem meg majd kiugrott a helyéről. Ő is gyorsan elhúzódott.

 - Sajnálom. - mondta őszintén. - Nem gondolkodtam. 

 - Semmi gond. - ráztam meg a fejem. Újra ránéztem. Önutálat lángolt a szemeiben. És csodálat ... valaki iránt. Meg akartam vigasztalni, de ebben a pillanatban nem tehettem mást, minthogy a vállára tettem a kezem. 

****

 A nap gyorsan eltelt. Csináltam vacsit Billynek és Jake- nek ( bár erősen tiltakoztak ellene, hogy fáradozzam miattuk ), de végül is nagyon ízlett nekik, és azt mondták,ezt megtudnák szokni.Csak mosolyogtam rajtuk, és felajánlottam, hogy holnap is én csinálok vacsorát (ebbe belementek, de nem volt olyan egyszerű meggyőznöm őket).

 Jacob bevitte a szobájába a bőröndömet. Kivettem a neszeszeremet, felkaptam a kezembe a pizsimet, majd beléptem a fürdőszobába. Felkötöttem a hajamat, majd gyorsan letusoltam. Megmostam a fogamat, kiengedtem majd átfésültem a hajamat, felkaptam a rövidnacimat a bő pólóval, majd visszamentem Jake szobájába. Éppen egy pólót szedett ki a szekrényéből.

 - Délután kicseréltem az ágyneműt, és felhoztam még egy takarót, hogy be tudj te is takarózni.

 Mosolyogva bólintottam.

 - Elmegyek letusolni, addig te ... - megvonta a vállát. Újra bólintottam.

 - Értem. Ha nem baj, körülnézek egy kicsit. Rég voltam már itt - mondtam. Utoljára 4 éve voltam itt bent, mikor még nem volt annyira vészes a szemétkedésem/szemétkedésünk.

 De igazából semmit sem változott. Fehér tapéta, hatalmas ágy, fa szekrény, íróasztal, állólámpa, könyvespolc ( ha jól emlékszem, Jacob sosem szeretett olvasni ), fa padló, és egy egyszerű szőnyeg.

 A fal nagyrészét eltakarták a képek, amit biztosan még gyerekkorában ragasztott fel cellux-szal. South Park poszter, egy Lamborghini Gallardo képe, fénykép az édesanyjáról, a barátairól, Billy-ről, és ... és rólam. Valamelyiken együtt vagyunk, valamelyik egy elszakított kép, amin csak én vagyok rajta. Furcsa. Sokáig gondolkodhattam, mert észre sem vettem, hogy Jake is itt van a szobában, végzett a zuhanyzással. Odajött mögém, és ő is a falat nézte.

 - Ezek mi vagyunk? - mutattam rá egy kis fényképre, amin egy 3 éves kislány és egy vele egyidős rézbőrű fiúcska homokoznak vidáman vigyorogva, és bár hiányzik pár foguk, attól még írtó édik.

 - Igen - nevetett fel. Csak úgy víszhangzott a szoba kacajától. Én meg azon nevettem, hogy ő nevet. Mikor abbahagytuk, megszólalt.

 - Hát, Bells, nem igazán voltál egy divat-lady akkoriban! - viccelődött.

 - Te pedig nem voltál akkoriban valami kigyúrt állat, Jake! - kacagtam. Megdörzsöltem, a szemem, és rájöttem, hogy nagyon álmos vagyok. Így hát megindultam az ágy felé, lehuppantam rá, felhúztam a térdem, majd ásítottam egy nagyot. Jake még egy pillanatig nézte a képeket, majd leoltotta a villanyt. Lehuppant mellém az ágyra, majd egyszerre dőltünk a párnák közé. Felhúztam a lábamról a takarót, majd beleszippantottam a levegőbe. Jacobnak eszméletlen illata volt, a lehető legjobb értelemben. Erdő, fahéj, föld, alma, fű, ... És egy csomó ismeretlen, de nagyon finom illat.  Behunytam a szemem, majd halkan azt suttogtam :

 - Jó éjszakát, Jacob Black!

 Éreztem a hangján, hogy mosolyog.

 - Neked is, Isabella Swan.

 Majd elaludtam.

******

 Forgolódtam. A hideg szél ostromolta az üveg ablakot, és bár a szobába nem jutott be, és állig húztam a takaróm, nagyon hideg volt. Mocorgás közben a lábam véletlen hozzáért Jake csupasz, forró vádlijához. Ő az igazak álmát aludta. Támadt egy ötletem. Halkan közelebb húzódtam hozzá. Már érezni lehetett a melegséget, amit árasztott. Nem volt elég. Az illata és a meleg elbódított. Még közelebb mentem, takarója alatt lábunk már összeért. És abban a pillanatban, mikor megérintettem, felébredt. Lassan kinyitotta a szemét, rám nézett, és biztosan érezte hideg lábujjaimat az övén.

 - Bella? - suttogta.

 - Jake ... én csak ... fáztam ... - nyöszörögtem védekezésképp, mikor hirtelen közbevágott.

 - Fázol? - hangja rémülten csengett a fülemben. Megszédültem, mikor átkarolt, közelebb húzott magához és hasunk teljesen összeért. A forróság átjárta az egész testem, de főleg belül. És persze az arcomba tolult a vér. Elpirulva a szemébe néztem.

 - Sokkal jobb. - suttogtam remegő hangon. Elmosolyodott, s a lehelete csiklandozta az arcomat.

 - Akkor jó. - felelte. Jéghideg kezemet a hasához nyomtam, hogy felmelegítse, de még a pólóján keresztül is éreztem a kockáit. A saját takaróját kettőnkre húzta, átkarolta a vállam, majd behunyta a szemét. Pedig úgy néztem volna még! De bódult voltam a közelségétől, és csak most jöttem rá, mit gondolna rólunk Charlie, ha megtudná, hogy egy ágyban, ilyen közel fekszünk egymáshoz, és mindössze egy pár ruhadarab választ el minket egymástól ... Bella, le kell állítanod magad! Most!

 Én is behunytam a szemem, és arcomat a nyaka hajlatába fúrtam. Megremegett, és nem hiszem, hogy a hidegtől. Szorosabban fonta körém a karját, és éreztem az ágyékomnál durva boxeralsóját. Még jobban elpirultam, és mélyet szippantottam a levegőbe. Úgy éreztem magam, mintha részeges lennék, és mégis tökéletesen józan. Bár ebben a pózban már nem sokáig ... 

 - Köszi, Jake. - mormoltam a pólójába. 

 - Bármikor. - mondta a hajamba. Nyelt egyet. Átkaroltam a derekát, majd engedtem, hogy egy új érzés elborítsa az agyamat. Bár tudnám, mi az! Furcsa, gyomorrengető, mindent elsöprő érzés. Most itt fekszünk, összegabalyodott végtagokkal, és várjuk ( mármint én vártam, hiszen olyan izgatott voltam, hogy nem hiszem, hogy önszántamból menni fog), hogy elnyomjon az álom. A hátamat simogatta, és ez viszonylag megnyugtatott. Imádtam az érintését a bőrömön. Ó, ne kezd már, Bella! Lassan, finoman simította végig ujjbegyeit a pólomon, ami elég átlátszó volt ... De nem érdekelt. Csak a most, ez a pillanat. Csak Jacob és én. Ez pont olyan, mint a szex nélküli szexjelenet! Jézusom. El sem hiszem, hogy ezt én mondtam! Mi a jó bűnbánat van velem?!


 Gyermekeim! Szükségem lenne a komikra, mert most igazán kitettem magamért .. és mert úgy érzem, elsiettem a dolgokat. :O nagyon szépen kérlek titeket, hogy dobjatok meg egy pár szóval, elég, ha csak annyit írtok, hogy: szar, v valami, és én tudni fogom a lényeget!
 xoxo: bree alias Nessie :)

9. fejezet Ízelítő

 - Akkor jössz?
 Sóhajtottam.
 - Ha nagyon muszály!
 Persze tudtam, hogy igen, úgyhogy vonakodva beszálltam az anyós ülésre. Jake is beült, beindította a motort, köszönt Charlienak, majd elindultunk.
 Egy ideig némán üldögéltünk, majd hirtelen kirobbant belőlem egy fontos kérdés.
 - Mit mondott? - kérdeztem meg. Feszengett, és nekem jólesett látni, hogy megfogtam, s hogy rést találtam örökvigyorgó képén.
 - Ööö... semmit. - felelte.
 - Tudni akarom! - makacskodtam, s a játék kedvéért közelebb másztam hozzá. Az utat nézte. Lassan feltűnt a házuk.
 - Jacob Black! Tudni akarom. - sziszegtem a képébe. Mikor beértünk az udvarukra, leállította a motort, és egyenesen a szemembe nézett.

 - Azt mondta...

 Remélem, kedvet kaptatok a komi írásához :P Oldalt van egy közvélemény- kutatás ( magyarul lehet szavazni ), hogy legyen- e ízelítő a frissek előtt. Ha akartok, akkor szavazzatok. :P Ha nem, hát nem. :)
 Pusz: Bree <3

8. fejezet

 Hy hy emberek! :) Na itt van, amire vártatok ( már aki) xD Jókedvem van, szóval húzhatám még az agyatokat, de túlságosan is szeretlek titeket! xD Na mindegy, a kövi feji még ( szerintem ) izgalmasabb lesz... Igen, Alicem, az rakom fel, amit a múltkkor felolvastam neked! Tudod, mikor nállunk voltál xD :P Szóval, puszi, és remélem, tetszeni fog!  jaa, és egy kis zene : http://www.youtube.com/watch?v=Q97c5szTgIA&feature=topvideos,   és ha ez nem jönne be : http://www.youtube.com/watch?v=TevBUcAHpEk, de ha ez se ... a ti bajotok. :P

Zuhantam. Alattam pár méterrel Bella sikoltott, aztán ... Csobbanás. A sikoly abbamaradt. Sikerült időben visszaváltoznom emberré. Én nem sokkal mellette értem a vízbe. Félelmetes, mennyit zuhantunk. A hideg érzete amilyen gyorsan jött olyan gyorsan is távozott. Kinyitottam a szemem. Minden homályos volt ... De láttam. Süllyedt. Egyre mélyebbre ... Az oxigén, ami a száján át távozott buborék formájában, már nem ostromolt. Nem volt mivel. Bellának elfogyott az összes levegője.
 Leúsztam érte, de már nekem is levegőt kellett volna vennem, de ki kellett bírnom. Elkaptam a kezét ... Mikor szédülni kezdtem. Nagyon sötét volt. Feljebb ... Gyerünk, Jacob! Menj már!
 Bellát húzni felfelé és közben nem süllyedni el, elég nehéz volt. Aztán ...
 Végre! Felértem a víz tetejére. Teleszívtam a tüdőm friss oxigénnel. Kiúsztam oda, ahol már elég sekély volt a víz ahhoz, hogy fel tudjak állni.
 Kivonszoltam magunkat a partra. Sam szaladt ki az erdőből. Úgy látszik, visszavette emberi alakját. Felém dobott egy labdává gyűrt ruhadarabot. Reflexből elkaptam, majd mikor láttam hogy egy rövid farmernadrág, felráncigáltam magamra, és rögtön letérdeltem Bella mellé. Kisöpörtem a hajából a rátapadt, vizes hajszálakat. Leráncigáltam róla a víztől súlyos pulóverét, majd rátettem a mellkasára a tenyeremet. Ritmusosan nyomkodni kezdtem, és számoltam az ütemet - egy, két, há' - hogy kituszkoljam a vizet a tüdejéből. Újra : egy, két, há'.
 Semmi.
 Egyre kétségbe esettebben csináltam. Egy, két, há'.
 - Bella, ne add fel!
 A hangom idegen volt számomra, pedig az én számból hangzott el.
 Oké, Jacob, emlékezz! Mit tanultál bioszból az emberek mesterséges újraélesztéséről? S válasz az lett volna, hogy semmit. Igyekeztem összeszedni a gondolataimat, de azok csak Bella vizes, jéghideg, élettelen testére összpontosítottak.
 Megvan! Szájon át lélegeztetés.
 Ha most Bella ébren lenne, biztos kinyírna ezért. De ha azt akarom, hogy velünk maradjon ...
 Lehajoltam az arcához. Mit fogok én még ezért kapni!
 Rányomtam a számat az övére.
 Amit először megéreztem, az az iszonytatóan sós víz volt. A második ... hogy Bellának nagyon puha ajkai vannak.
 Fújtam a levegőt belé, mikor hirtelen mozogni kezdett a mellkasa. Megrebbent a szempillája, majd egy pillanat múlva felpattantak a szemei. Aztán a kezeivel eltolt magától, felült, majd oldalra fordulva kiköhögte a tüdejéből a vizet. Megkönnyebbülten elmosolyodtam. Majd mikor visszafordult, ráfagyott az arcomra a mosoly. Ilyen helyzetben az emberek hálálkodnak, megköszönik, hogy megmentették az életüket. De neeem, Bellának nem ez a fontos, ha nem ...
 - Te most komolyan rányomtad a számat az enyémre?!
 Leesett állal bámultam. Most mentettem meg az életét! Jaj, ó-ó-ó, nem akarom ...
 - Jacob Black! Ezt még nagyon megbánod! - hörögte, mire felpattantam, és kitértem egy ökölcsapás elől. Mondjuk, mégis, mit árthatna nekem? Kicsivel erősebb vagyok nála. De mikor az ökle eltalálta az orromat, az olyan volt, mintha áthaladna rajta egy gyorsvonat.
 - Aú! - kiáltottam, és óvatosan odaérintettem az ujjamat, és észrevettem, hogy ömlik belőle a vér. - Mi a ... ?!
 Önelégülten vigyorgott. Tudtam, hogy visszakéne tenni a törött csontot a helyére, mielőtt még rosszul forrna össze, de Bella előtt nem tehettem. Így hát elfordultam, és egy szisszenés kíséretében visszaroppantottam.
 - Ez van, Jacob. Az élet fájdal ... - abban a pillanatban, ahogy oldalra fordította a fejét, feljajdult.
 - Bella? - vontam össze a szemöldököm. Odaléptem hozzá, de elhárította a segítségemet.
 - Jól vagyok, na. - Hát, ha nem így reagált volna, azt hinném, hogy ez nem is az igazi Bella! - Csak ... Álljunk csak meg! Az a nő ... Esme ... Mi van vele?
 Már nevük is van a vérszopóknak??! És most erre mit válaszoljak?? Mondjam el neki, hogy elmenekült?
 - Nem tudom, miről beszélsz. - tettettem az ártatlant abban a hiszemben, hogy elhiszi. Hiszen honnan is tudhatná, hogy én voltam az a farkas, akit látott?
 - Jah, persze ... - vörösödött el, mire dobbant egyet a szívem. - Ott sem voltál. Tudod mit? Felejtsd el.
 Na, el van intézve. Eltelt egy kínos perc. Rám pillantott, és ívbe szaladt az egyik szemöldöke.
 - Oké, ne akard nekem bedumálni, hogy nem fázol. - tekerte maga köré a kezét. Ja, ezt tényleg nehéz  lenne bemesélni neki.
 - Öhm ... Hagyjuk. Haza viszlek, oké? - kérdeztem, s már a gondolatba is beleborzongtam, hogy Bella velem egy kocsiban fog utazni, és a hideg miatt talán hozzám bújna, hogy felmelegítsem ...
 Rekedt hangja rángatott vissza a valóságba.
 - Ha nagyon muszáj ...
 Mindketten tudtuk, hogy igen.
 Az országút mellett parkoltam le a rabbittal. Bellához mentem ( kellett nekem lekésni a találkozót! ), de nem volt otthon, kerestem a városban, aztán összefutottam Paul- lal, aki szólt, hogy gáz van ...
 - Tényleg? - kérdezte Bella. Jesszusom, ezt komolyan hangosan ki is mondtam?!
 - Öhm ... izé. Ja. Bocs, hogy lekéstem a találkát! Nem volt szándékos, csak ...
 - Hol voltál? - szegezte nekem a kérdést nem kissé dühösen, miközben meneteltünk a kocsim felé. - Több mint egy órát vártam rád!
 Nem feleltem.
 - Jó, ne válaszolj. De ne is számíts arra, hogy többé lesz hozzád bármi közöm! Nem mintha eddig lett volna.
 Hát, ez szar érzés. Miért kell pont most furcsán éreznem Bella iránt, aki utál?!
 Elértünk a kocsiig. Kinyiottam az anyós ülés melletti ajtót, hogy be tudjon szállni. Elég késő volt, szóval Charlie már biztos aggódik Belláért. Mikor beültem a kormány elé, egy terv fogalmazódott meg bennem.
 - Kapcsold be a biztonsági öved! - utasítottam vigyorogva.
 - Minek, ha úgysem ... - nem tudta befejezni, mert bekapcsoltam a motort, és éles kanyarral ráfaroltam az országútra. Halkan felsikkantott, és bekapcsolta az övét.
 - Mit csinálsz?! - sikoltott.
 Csak nevettem. Tövig nyomtam a gázt, úgy haladtunk az úton. Ezerrel. Bella elkapta az egyik kezem, és azt szorongatta behunyt szemmel.
 - Istenem, miért kell így meghalnom? - suttogta, mire én csak nevettem. Nem engedném, hogy baja essen. Közelebb húzódott hozzám, mire belül megdicsértem okos ötletemet.

 Bella szemszöge


 Jacob úgy vezetett, mint egy őrült. És én még azt hittem, hogy egy 25 méter magas szikláról lezuhanni félelmetes! De EZ ahhoz képest...
 - Nem lassítanál? - kérdeztem rémülten, a karjához bújva, kitágult szemekkel.
 - Hát, ha szépen megkérsz ... - vigyorgott az az álszent.
 Szerencsére feltűntek La Push házai, ezért kérés nélkül le kellett lassítania. Mikor hazaértünk, Charlie kiszaladt a házból, és rémült kifejezéssel az arcán vizsgálgatott, orvost akart hívni, de megnyugtattam, hogy nincs semmi bajom.
 - Tulajdonképpen, mit kerestél te ott, Jacob? - kérdezte, mikor már bent a házban, én egy jó meleg takaróban és forró csokival a kezemben ültünk a kanapén.
 - Igeen, Jacob, erre én is kíváncsi vagyok. Mit is kerestél te éppen arra? - mosolyogtam rá ártatlanul.
 - Én ... Sétáltam. Tudod, a biosz házit csináltam éppen ... - önelégült vigyora felbosszantott. De feltettem a legelbűvölőbb mosolyomat.
 - Nem láttam könyvet a kezedben, mikor kiszedtél a vízből!
 Váratlanul ért, hogy visszaszólt.
 - Én pedig nem hallottam, hogy megköszönted volna, hogy kihúztalak a vízből!
 Elakadt a lélegzetem. Charlie jól mulatott rajtunk. Csak hebegtem.
 - Én most elmegyek letusolni, aztán lefekszem aludni.
 Meg sem várva a válaszokat, felszaladtam a lépcsőn, be a fürdőbe, majd gyorsan letusoltam, majd mikor bementem szobámba, és bebújtam az ágyamba, azonnal elnyomott az álom.

 Kb. 1 hétig mindenki rólam beszélt. Én nem szóltam az iskolában Jacobhoz, és szerencsére ő is békén hagyott. Aztán egyik nap Charlie olyan ötlettel állt elő, ami a végzetem is lehetne.
 És az is lesz ...
 Nem hiszem, hogy túl fogom élni. Miért pont Jacob Black?!

 Hát, ez a feji. :) Tudom, hogy rövid lett, és kicsit késő van, de aki szereti a Vampire Diariest, akkor ilyenkor még biztos fent van, és azt várja, hogy kezdődjön ... És hát addig miért nem olvashatna egy új fejit a törimből? :) xD
 Szóval, szerintem a kövi rész izgisebb lesz, és kérlek, Friday ( ALICEM! KÉRLEK, NE HASZNÁLD A KÉPESSÉGEDET, ÉS NE ÁRULD EL A KÖVI FEJI TARTALMÁT!!!! :D), szóval nem mondd el, hogy mi lesz ... ;P xoxo Bree ( alias Nessie ) xD

8. fejezet Ízelítő

Ezt azért írtam ki, hogy ihletet kapjatok a komi íráshoz. :P Remélem tetszeni fog! Pusz

 Lehajoltam az arcához. Mit fogok én még ezért kapni!
 Rányomtam a számat az övére.
 Amit először megéreztem, az az iszonytatóan sós víz volt. A második ... hogy Bellának nagyon puha ajkai vannak.
 Fújtam a levegőt belé, mikor hirtelen mozogni kezdett a mellkasa. Megrebbent a szempillája, majd egy pillanat múlva felpattantak a szemei. Aztán a kezeivel eltolt magától, felült, majd oldalra fordulva kiköhögte a tüdejéből a vizet. Megkönnyebbülten elmosolyodtam. Majd mikor visszafordult, ráfagyott az arcomra a mosoly. Ilyen helyzetben az emberek hálálkodnak, megköszönik, hogy megmentették az életüket. De neeem, Bellának nem ez a fontos, ha nem ...
 - Te most komolyan rányomtad a számat az enyémre?!

My favourite Blogs :)

Hali mindenkinek :P

Ez egy díj, amit én csináltam, és elfogok küldeni a kedvenc blog íróimnak.

 Ha valaki rögtön kérdezné, ÉN NEM RAKOM KI AZ ÉN BLOGJAIMRA!!!!!!

 Nehogy azt higgyétek, hogy én gyártom magamnak a díjakat, és elkezdek velük dicsekedni, hogy nekem mennyi van. Hát nem. :)

 Csak szeretném, hogy azok a bloggerek, akik a kedvenceim a történetükkel együtt, megkapják a méltó jutalmat a fáradozásaikért. :)

 Tudom, hogy ez a díj nem egy világszépe, de mint ismerjük, ne a könyv borítóját nézd. :)

 Szóval, itt lenne a kedvenc blogjaim listája :

beLLs-KStew és Dorri : http://wildcat-dostew.blogspot.com/

 Friday : http://friday-theswantwins.blogspot.com/

Szoffy : http://a-dream-came-true.blogspot.com/

Brianna : http://youremylittlesecret.blogspot.com/

LoveGhost : http://stories-of-love-ghost.blogspot.com/

StigaBiga : http://fullmoon-stigabiga.blogspot.com/

Nilla : http://valoszinutlen.blogspot.com/

Nesszi : http://ajovoszerelme-bynesszi.blogspot.com/

GoOofy : http://lanafanfic.blogspot.com/

Carlie : http://novella-carlie.blogspot.com/

 dóri : http://swanlanyok.blogspot.com/

És végül, de nem utolsó sorban ......

Elena : http://azujtalalkozas.blogspot.com/

 Nagyon sajnálom, ha ki hagytam valakit. Annak ezer bocsánat.

Lenne még egy bejelenteni valóm. Tudom, tudom, elég a dumából, de úgy érzem, most muszáj ezt leírnom.

 Nagyon köszönöm Friday- nek, hogy mindig mellettem áll, mikor szükség van rá, és hogy egy nagyon jó barátnő. :)

 Köszönöm még imádott komizómnak, Carlie- nak, hogy mindig

ír nekem komit, és ezzel mindig felderíti a napom, mert kijelenti, hogy tetszett neki, amit írtam. :)

 Szeretlek titeket! :)

 És a drága rendszeres olvasóimat. Sokat jelent nekem, hogy olvastok.

 Puszil : Bree. :)

Névváltoztatás:)

Hali! Annyi lenne a bejelenteni valóm, hogy megváltoztattam a felhasználó nevem. Mostantól nem °billah°- ként írok, hanem Bree Swan - ként. :)
 Már régóta gondolkodtam ezen, de csak most jött ki rajtam az a "mos-már-csak-azért-is-megváltoztatom-a-nevem! " löket. :)
 De én ugyanaz a csajszi, ugyanaz az író vagyok, csak más néven. :)
 szóval pusziii : Bree ;P ^^

7. fejezet

 Hy :) Megint itt vagyok, és örömmel jelentem be, hogy megjavult a gépünk :D Ez a feji rövid lett, de remélem, kielégíti az olvasás iránti vágyatokat. Küldöm az összes rendszeres olvasómnak, akiknek köszönöm, hogy olvasnak.

Itt egy kis zene ehhez a fejihez :

 http://www.youtube.com/watch?v=AnMP1oqPTto

puszikah : °billah°

 Jacob Black szemszöge ( farkas alakban )

 Veszélyben. Van. Segítenünk. Kell. Rajta.
 Jacob! Érzed? kiáltott Paul. Beleszagoltam a levegőbe. Kár volt. Megcsapta az orromat az az iszonytató bűz, ami csak egy dolgot jelenthetett.
 Itt van.
 A közelben.
 Olyan gyorsan szeltem át a rétet, amilyen gyorsan csak tudtam. Befurakodott az elmémbe egy emlék, pedig nem adtam rá neki engedélyt. Az idő szorított ...
 Nem tudom, miért mentem oda. Valami különös vonzást éreztem afelől. Mintha volna ott valami, ami hívogat, és addig nem ereszt, míg nem láthatom.  
A rét gyönyörű volt. Bella Swan feküdt a fűben.
 Az eget bámulta. Csak néztem, hogy lehet valaki ennyire szép. Ne, Jacob! Miket beszélsz?
 Kibuggyant a szeméből egy kövér könnycsepp. Ne sírj! - akartam mondani.
 Egyre közelebb mentem, de a mancsommal véletlen meglöktem az előttem lévő bokrot. Felült.
 Körbenézett, és sietősen megtörölte az arcát, nehogy valaki észrevegye, hogy sírt.
 Nem látott meg. Szándékosan meglökdöstem a bokrot. Felém kapta a fejét. Felugrott.
 Itt az idő. Nem tudja meg, ki vagyok.
 Léptem egyet előre, s már nem takart engem semmi.
 A torkán akadt a sikoly. Csak nézett, pillantása nem eresztett. Tüzetesen végigmért, és én különösen nyugodtnak éreztem. Bár én lennék ilyen nyugodt ... !
 Fény csillant a szemében. Előre nyújtotta a kezét. Mit akar?! Csak nem ... ?
 Megérintett. Simogatott. Felmordultam. Miért csinálja?!
 Megijedt. De nem félt ...
 Az emlék félbeszakadt, mikor eszembe jutott, hogy mi történik.
 Hogy tulajdonképpen miért vagyok itt.
 Egyre jobban kétségbe estem. Mi van, ha már késő? Kellett nekem elkésni a találkozónkról. Miért?! Miért pont Bella?!
 Jacob! Két kilométerre északra! Látom őket. Siess! kiáltott a fejemben Sam. Igen. Sietnem kell.
 Gyors, hatalmas ugrásokkal átszeltem a tájat, és igyekeztem nem neki menni a fáknak.
 Beleremegett mindenem, ahogy arra gondoltam, Bella megh...
 Nem, nem halhat meg. Életben van. Életben kell lennie!
 Ott volt.
 A vérszopó karjaiban. Félig lehunyt szemmel, elkékült arccal. Csak egy másodperc elteltével esett le, hogy az  a pszichopata gyilkos kiszorítja belőle a levegőt.
 Fojtogatta.
 NEM! 
 Minden erőmet összeszedve nekifutottam, de vicsorba torzult arccal kitért a támadásom elől.
 Aztán a vicsor gyilkos mosolyba torzult, a vámpír integetett, majd elfutott.
 Utána eredtem. Az nem lehet, hogy Bellával a kezében hagyjam elmenekülni. Nem hagyhattam.Meggyorsítottam a lépésemet, és megnagyobbítottam az ugrásokat.

 Már nem is vér, hanem maga a tömör düh száguldozott az ereimben. A sziklák felé futott. Mit akarhat? 

 Ó, ne... Nem nem nem és NEM!!!! 

 A tenger. 

 Bellát a tengerbe akarja fojtani.

 Komolyan mondom, soha nem utáltam még ennyire semmit sem, mint a mocskos parazitákat.

 Ártatlan embereket ölnek, hogy életben maradjanak. Már ha azt a létet életnek lehet nevezni. Gyilkosok. Jött ez a nő, és felborult mindennek az egyensúlya. Megjegyzem, miatta lettem az, ami. A vámpírok felkeltették a farkas- énemet.

 A feladatom, hogy védjem a törzsünket és az embereket. És most meg kell állítanom egy pszichopatát, mielőtt még Bella is úgy végzi, mint az összes többi. Akik nem élték túl a találkozást.

 De miért Isabella Swan?

 Menj Jacob! Menj már! Mögötted vagyunk!

 Igen. Megyek. Rohanok, mielőtt késő lenne. Olyan gyorsan futott, hogy szinte nekem is összefojt a szemem előtt. De én is megkétszereztem a lépéseket. Nem is, meg ötszöröztem.

 Ne engedd az Északi- Sziklához! Ott a legviharosabb a tenger. Érd utol!

 Mindenki  kiabált a fejemben. Jóval mögöttem futottak. Az adrenalin miatt sokkal gyorsabban futottam, mint ők.

 Már láttam az utunk végét. A telihold fénye visszaverődött a nedves füvön a hosszú, és nagyon magas szikla előtt. Ha tovább mennek... a tengerben végzik. És Bellának már most alig van levegője...

 A nőnek aligha fog ártani egy kis víz.

 Sam nagyon kemény szavakkal illetett, és ha nem lenne most egy célom, amiért sietek, esküszöm megállok, és elharapom a torkát, és most még az sem érdekelt, hogy ezt hallja.

 Jacob! Bella meg fog halni, ha most nem érsz oda.

 Összeszorult a szívem, de olyan módon, hogy pár másodpercig nem kaptam levegőt. A furcsa érzéssel a gyomromban, mikor Bellára gondolok, nem értem rá foglalkozni. Az várhat. Egy veszélyben forgó emberi lény nem.

 A vámpír megállt, felém fordult, és Bellát a nyakánál fogva, egy kézzel a szikla peremén túl lógatta.

 - Ha egy milliméterrel is közelebb jössz, a lányt megölöm.

 Olyan gyorsan fékeztem le, hogy a körmeim belevájtak a földbe, és csúsztam még vagy fél métert. Nehéz volt leállítanom magam. Legszívesebben a torkának ugrottam volna. Szét akartam tépni, érezni akartam a szenvedését, úgy, ahogy Bella is érezte. Csak állni tudtam, és várni, míg testvéreim helyet foglalnak mögöttem. Ők sem jöttek közelebb. Nem kockáztattak.

 A szél felkapott pár gallyat a földről, és meglengette a vámpír haját.

 - Na ezt már szeretem. - dicsért meg minket. - Mindig is szerettem volna egy kutyát, de soha nem kaptam. És lám, kiderül, jobb is, hogy nem, mert rájöttem, mekkora egy fatuskók, hogy azt hiszik, megtudnak engem állítani!

 Fülsértő nevetése és orrfacsaró bűze ellenére felüvöltöttem. Nem is az bántott, amit mondott, hanem az, hogy rájöttem : miért nem szívta már ki Bella vérét. Azért, mert akkor azzal lesz elfoglalva, hogy megölje ezt az ártatlant, és nem azzal, hogy figyelje, hogy megtámadják. Inkább ledobja egy szikláról a már amúgy is félholt lányt, minthogy hagyja legyőzni magát. Le akarta tudni az ügyet, látni akarta mindannyiunk szenvedését.

 Bella szemhéja megrebbent, ezt innen, hat méter távolból is észrevettem. A szívem egy hatalmasat dobbant, hogy láttam, még van esély.

 A vérszopó nem nézett rá, tudta, hogy történt valami. Látta a szememben a remény megcsillanni, ezért tette azt, amit.

 - Azt hiszem, itt a búcsú, kutyuskáim! - gügyögött, mintha tényleg szomorú lenne. Csücsörítette az ajkait, majd nevetett. Bella szemei felpattantak, és most először fordítottam el a tekintetem az ellenségről. Ijedten forgatta a szemeit, aztán észrevett. Nem tudom, mi volt az a fény, ami megcsillant bennük, mikor egyenesen a enyémbe nézett, de hirtelen vágyni kezdtem arra, hogy a karjaimban tarthassam őt.

 Bella gyönge kezei felemelkedtek, hogy le fejtsék magukról a kőkemény márvány kezeket, de szerintem akkor még nem számolt az alatta lévő magassággal.

 A vámpírnő csalódottan sóhajtott fel.

 - Tényleg ezt akarod? - kérdezte, mielőtt meglazította volna ujjait Bella nyakán. Mit csinál?! Meg sem várva a választ ( bár nem hiszem, hogy ebben az állapotban képes lett volna ), ismét sóhajtott.

 - Hát jó, legyen. Te akartad.

 Azzal a karját visszahúzta magához. Bella nélkül.

 Elengedte. Tényleg megtette.

 Olyan hangosan ordítottam fel, hogy belerengett az egész erdő mögöttünk. Hallottuk Bella vérfagyasztó sikolyát, és csak egy másodpercembe tellett, míg döntöttem.

 Futottam, félrelöktem a hangosan, gúnyosan nevető halhatatlant, s még mielőtt visszalényegülhettem volna emberré...

 ...  gondolkodás nélkül Ő utána ugrottam.

 No hát ez volna, tudom, hogy nem valami " Hú- de- hosszú", de szerintem a tartalma kárpótol titeket. :) Nem tudom ,mikorra várható a friss, de amint össze tudok hozni egy normális folytatást, felteszem, ígérem * cserkész- becsszó!* :D

     És szeretem ám a komikat! ;P

7. fejezet ízelítő

 Ott volt.

 A vérszopó karjaiban. Félig lehunyt szemmel, elkékült arccal. Csak egy másodperc elteltével esett le, hogy az  a pszichopata gyilkos kiszorítja belőle a levegőt.

 Fojtogatta.

 NEM! 

 Minden erőmet összeszedve nekifutottam, de vicsorba torzult arccal kitért a támadásom elől.

 Aztán a vicsor gyilkos mosolyba torzult, a vámpír integetett, majd elfutott. Ez egy őrült.

 Utána eredtem. Az nem lehet, hogy Bellával a kezében hagyjam elmenekülni. Nem hagyhattam.

 Már nem is vér, hanem maga a tömör düh száguldozott az ereimben. A sziklák felé futott. Mit akarhat? 

 Ó, ne... Nem nem nem és NEM!!!! 

 A tenger. 

 Bellát a tengerbe akarja fojtani.

 A fejit csak később tudom felrakni, ugyanis a gépem lelassult ( de valami brutálisan ) és kiderült, hogy újra kell telepíteni, és most éppen a számtech zseni nagybátyám próbálja megcsinálni. Addig vándorlok ahhoz a család tagjaimhoz, akiknél van net... De hát így nem lehet egy rendes fejit összehozni. 

 De nyugi, már készül. :) Remélem, hamar kész lesz az én kicsikém, és megírhatom a fejit. :P

 Kérlek, ne haragudjatok miatta.

 pusz

 b.