(: 10. fejezet :)

        

 Hát, ezt is megéltük :D 10. feji, huhh! Erre valami különlegesebbet terveztem, és hát, itt volna.. egy kicsit +18-as, de nem annyira... na mind1, majd eldöntitek ti xD Nem tudom, hogy fog tetszeni, de remélem, nagyon.. xD és pls, ne öljetek meg!! ;) ui.: az ihlet valószínűleg a csitt, csitt c. könyvtől jött... és komolyan, ez a feji CSAK a TI KEDVETEKÉRT jött létre ;) reklamációt az olvasás után nem fogadok el... csak komit xP

 Mikor reggel felébredtem, az üres ágy fogadott. A nap hét ágra sütött, fénysugarai áttörtek az ablakon. Az agyamba lassan szivárogtak be a tegnap történtei. Kicsit elkeseredett voltam, hogy nincs itt mellettem Jacob, és megint eszembe jutott a szex nélküli szex jelenet dolog. Ez és a tegnap éjjel pont olyan volt. Tegnap éjjel... történt ami történt, ma reggel meg keserűen érzékelem az ágy másik része hidegségét. Tulajdonképpen, miért is hiányzik nekem Jacob? Mert... A francba is! Erre nem tudok választ.
 Kikeltem az ágyból, és nyújtózkodva ásítottam egyet. Megnéztem az órát: fél 10 volt, szombat reggel. Legalább elmarad a suli.

 Lelépdeltem a lépcsőn, bekukkantottam a nappaliba, hátha ott találom a férfiakat, de a nagy semmi fogadott.

 A konyhában is. A homlokomat ráncoltam. Miért hagytak itt a vendéglátóim? Ez így nem helyes. Készítettem magamnak egy bögre teát, majd mikor leültem az asztalhoz egy levél fogadott. Kihajtogattam.

 Bella! Sajnálom, hogy csak így eltűntem, de sürgős elintézni valóm támadt. Billy elment bevásárolni. Ha bármi van, azonnal hívj!

   J.

 Jacob szálkás betűit azonnal felismertem. De mi lehetett olyan sürgős, hogy így itt kellet hagynia? Becammogtam a nappaliba, és bekapcsoltam a tévét, hogy addig is lefoglaljam magam, míg Jacob és Billy haza nem érnek.

 Jacob szemszöge

 A falka fogadott. Azonnali megbeszélésre hívtak minket össze, ide, Emily kicsi házába.

 Emily Sam lenyomata. A bevésődés olyan dolog, mikor... ezt nem igazán tudom elmagyarázni. Egyszerűen csak megtörténik. Mikor egy lány a lenyomatod lesz, nem is tudsz másra gondolni, csak ő jár a fejedben, és ha akarnál, sem tudnál mással flörtölni, például. Én még nem vésődtem bele senkibe. És ez a legrosszabb, mivel ott van Bella... Ha valamikor valami is lehetne köztünk, és én belevésődnék másba... Azt hiszem, egy életre megutálna, és én nem tehetnék semmit. Ezért nem akarom, hogy bármi történjen. De a tegnap este... az más volt. Az elhatározásom ma reggel jutott eszembe.

 Visszatérve Samékhez.
 - Jake! - kiáltott Paul egy óriási muffint rágcsálva. Nem is rágcsálva, hiszen tömte magába rendesen.
 - Haver! - bokszolt a vállamba Jared. - Hallottuk, hogy a kicsi Bella Swan látogatást tett nálatok az éjszaka. Dühösen néztem az előttem álló Embry-re.
 - Te elmondtad nekik?
 - Előttük úgysem tudtad volna titkolni! - felelte vigyorogva. Igaza volt, bárhogy is próbáltam letagadni. Előttük nincsenek titkok. Csak az a kibaszott nagy szívás, hogy egész életemben ezzel fognak nyaggatni.

 - Hello Jake! - jött ki mosolyogva Emily, és megölelt. - Rég láttalak.

 - Aha, én is - vigyorogtam. Emily volt a falka összetartója. Ha baj volt, hozzá mindig jöhettünk, és folyton főz ránk. Sajnálom, mert Paul annyit eszik mindig, hogy nem győzi csinálni neki a kaját...

 - Sam mondta már, miért hívott? - kérdezte Emily befelé araszolva.

 - Nem. Épp arra várok.

 Mikor beértem, Sam állt elém, és úgy beszélt, hogy mindenki hallja.

 - Jake, megint itt vannak. A Cullenek visszajöttek.

 *....* ...*....*

 Délután volt, mikor hazaszaladtam. Csak meg akartam bizonyosodni arról, hogy Bella biztonságban és jól van. Utána rögtön vissza kell mennem őrjáratra. Vagyis... Ha történne valami... Elmaradhatna a visszamenetel... Ó, már megint azok a perverz gondolatok! Felszaladtam a verandán, és benyitottam a házba. Megcsapott valami nagyon finom illat. Beljebb lépkedtem, és megláttam Bellát, ahogy aranyosan tüsténkedik a konyhában. Éppen egy csirke sült a sütőben, és Bella kavargatott valamit a tűzhelyen lévő lábasban.

 - Bella! - mosolyodtam el, és hirtelen támadt rám a vágy, hogy odamenjek, magamhoz szorítsam, és rátapasszam a számat az övére. Ijedtében ugrott egyet, és felém fordult.

 - Oh Jake - mosolygott, és megjelentek az arcán azok az elképesztő gödröcskék. - Nem tudtam, hogy mikor jössz, úgyhogy, gondoltam, csinálok valami ehetőt...

 Beleszagoltam a levegőbe, és összefutott a nyál a számban.

 - De honnan volt ennyi hozzávalód? - kérdeztem az arcát fürkészve.

 - Billy hozta őket. Beadta, és megkért, hogy rakjam be őket a hűtőbe. Én meg, hirtelen ötlettől vezérelve, nekifogtam... Ja, amúgy Billy azt mondta, elmegy meccset nézni Embry apjáékhoz. - mesélte, az én szemem meg fojton a szájára vándorolt. Szóval... Most egyedül vagyunk itthon. Csak ketten.

 Beljebb lépkedtem, de úgy, hogy ne tűnjön fel neki a távolság változás.

 - És te? Hol voltál? - tette csípőre a kezét. - Mi volt olyan sürgős, hogy itt kellett hagynod? - a hangjában egy csöppnyi él sem volt, de azonnal elpirult, nekem meg robbant valami a mellkasomban, talán a szívem?

 - Találkozóm volt... - nem mondhattam, hogy a falkával, ezért gyorsan ki kellett találnom valamit. - ... egy ismerősömmel.

 Bella arca kifejezéstelenné vált, csokibarna szeme nem tükrözött semmit az érzelmeiből.

 - Ismerem? - kérdezte. Visszafordult a lábashoz, mikor észbe kapott. Már javában rotyogott benne az étel. Tekintetem a fenekére vándorolt, s eszem ágában sem volt, hogy fékezzem magam, mikor nem lát.

 - Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem. - suttogtam, mikor mögé értem. Dühösen megpördült a tengelye körül - de mikor észrevette, hogy milyen közel vagyok, nem jött ki egy hang sem a torkán. Még egy kicsi - gondoltam. Csak még egy kicsi... Közelebb hajoltam.
 Szaggatottan szedte a levegőt.

 - Mit csinálsz? - suttogta. Magam sem tudtam. Csak mentem a fejem után. Erre Leah biztos azt mondaná, hogy : " Már megint nem bírsz a farkaddal, Jacob? " Hát, lehet, hogy nem bírok magammal Bella közelében.

 Bella szm

Hátranyúltam, és gyorsan elzártam a gázt. Bármire is készül Jacob... Jobb, ha nem hagyom, hogy odaégjen az ebéd. Az ablakon beszűrődő fények megcsillantak Jacob tökéletes rézbőrén. A szemembe nézett, és mire észbe kaphattam volna, Jacob felemelt, és felrakott a pultra. Mi akar?! Jézusom, megmondaná nekem valaki, hogy miért dobog félre a szívem, mikor a szemembe néz, megérint, vagy ha egyáltalán a nevére gondolok?! Hálás lennék érte!
 A szívem a torkomban dobogott, és próbáltam elnyomni a sóhajaimat, mikor ágyéka az enyémhez súrlódott. A csípője pont a két combom között helyezkedett el.
 - Jaake! - sóhajtottam elnyújtottan. Nem volt egyszerű ilyen helyzetben józannak maradni. Aztán feltettem magamnak egy kérdést... Az akarok lenni egyáltalán?
 - Hm? - éreztem, hogy mosolyog. Igen, éreztem, mivel a szája a nyakamat és a vállamat kényeztette. Ez most tényleg, halálosan, igazán, valóságosan is komoly? Most mi tényleg... Ezt csináljuk? De... Nem, nem, nem, ez így nem jó. Túlságosan is élveztem amit velem művelt. Jacob Black és én... Soha nem gondoltam, hogy pont vele... De nem. Nem történhet semmi... Ugye?
 - Nem kéne - leheltem, de a fejem hátracsuklott, engedve, hogy Jacob csókokkal hintse be a nyakamat. Nyeltem egyet, mire elmosolyodott. Remegtem.
 - Miért is? - morogta, és forró tenyerét a derekamra, a pólóm alá csúsztatta. A másikat pedig a combomra helyezte. Megint sóhajtásba kellett fojtanom a nyögésemet. Miért csinálja ezt?! De most őszintén... Azért, mert... Nem, az lehetetlen... Simogatni kezdett. Nem tudtam válaszolni, sőt, már nem is tudtam, mit kérdezett.
 - Jacob - nyögtem fel "kínzóm" legnagyobb örömére. Átkulcsoltam a lábammal a derekát, hogy közelebb húzzam magamhoz. Ajkai lágyan szívogatták az államat. Már majdnem... Kérlek, csókolj már meg!
 - Csókolj meg! - túrtam a hajába. A testem már nem hallgatott a józan észre. De hogy pont a konyhában akar nekem esni... Végül is, kit érdekel?! Végre rájöttem, mi az a furcsa érzés a gyomromban, mikor a közelemben van. Felhúztam a fejét, hogy arcunk egy vonalba kerüljön. A szája sarkában önelégült mosoly bujkált. A szeme diadalittasan csillogott. Még közelebb hajolt, kiszorítva a maradék levegőt is közöttünk. Alig választott el pár centi az ajkától. Az utolsó ideg szálamon táncoltam... És ő azt akarta, hogy az utolsó pár millimétert én tegyem meg...
 Hát megteszem.
 Előre döntöttem a fejem, puha ajka már súrolta az enyémet, a szívem össze vissza kalimpált, és Jacob csak rám várt...
 Behunytam a szemem, és rányomtam a számat az övére.