8. fejezet

 Hy hy emberek! :) Na itt van, amire vártatok ( már aki) xD Jókedvem van, szóval húzhatám még az agyatokat, de túlságosan is szeretlek titeket! xD Na mindegy, a kövi feji még ( szerintem ) izgalmasabb lesz... Igen, Alicem, az rakom fel, amit a múltkkor felolvastam neked! Tudod, mikor nállunk voltál xD :P Szóval, puszi, és remélem, tetszeni fog!  jaa, és egy kis zene : http://www.youtube.com/watch?v=Q97c5szTgIA&feature=topvideos,   és ha ez nem jönne be : http://www.youtube.com/watch?v=TevBUcAHpEk, de ha ez se ... a ti bajotok. :P

Zuhantam. Alattam pár méterrel Bella sikoltott, aztán ... Csobbanás. A sikoly abbamaradt. Sikerült időben visszaváltoznom emberré. Én nem sokkal mellette értem a vízbe. Félelmetes, mennyit zuhantunk. A hideg érzete amilyen gyorsan jött olyan gyorsan is távozott. Kinyitottam a szemem. Minden homályos volt ... De láttam. Süllyedt. Egyre mélyebbre ... Az oxigén, ami a száján át távozott buborék formájában, már nem ostromolt. Nem volt mivel. Bellának elfogyott az összes levegője.
 Leúsztam érte, de már nekem is levegőt kellett volna vennem, de ki kellett bírnom. Elkaptam a kezét ... Mikor szédülni kezdtem. Nagyon sötét volt. Feljebb ... Gyerünk, Jacob! Menj már!
 Bellát húzni felfelé és közben nem süllyedni el, elég nehéz volt. Aztán ...
 Végre! Felértem a víz tetejére. Teleszívtam a tüdőm friss oxigénnel. Kiúsztam oda, ahol már elég sekély volt a víz ahhoz, hogy fel tudjak állni.
 Kivonszoltam magunkat a partra. Sam szaladt ki az erdőből. Úgy látszik, visszavette emberi alakját. Felém dobott egy labdává gyűrt ruhadarabot. Reflexből elkaptam, majd mikor láttam hogy egy rövid farmernadrág, felráncigáltam magamra, és rögtön letérdeltem Bella mellé. Kisöpörtem a hajából a rátapadt, vizes hajszálakat. Leráncigáltam róla a víztől súlyos pulóverét, majd rátettem a mellkasára a tenyeremet. Ritmusosan nyomkodni kezdtem, és számoltam az ütemet - egy, két, há' - hogy kituszkoljam a vizet a tüdejéből. Újra : egy, két, há'.
 Semmi.
 Egyre kétségbe esettebben csináltam. Egy, két, há'.
 - Bella, ne add fel!
 A hangom idegen volt számomra, pedig az én számból hangzott el.
 Oké, Jacob, emlékezz! Mit tanultál bioszból az emberek mesterséges újraélesztéséről? S válasz az lett volna, hogy semmit. Igyekeztem összeszedni a gondolataimat, de azok csak Bella vizes, jéghideg, élettelen testére összpontosítottak.
 Megvan! Szájon át lélegeztetés.
 Ha most Bella ébren lenne, biztos kinyírna ezért. De ha azt akarom, hogy velünk maradjon ...
 Lehajoltam az arcához. Mit fogok én még ezért kapni!
 Rányomtam a számat az övére.
 Amit először megéreztem, az az iszonytatóan sós víz volt. A második ... hogy Bellának nagyon puha ajkai vannak.
 Fújtam a levegőt belé, mikor hirtelen mozogni kezdett a mellkasa. Megrebbent a szempillája, majd egy pillanat múlva felpattantak a szemei. Aztán a kezeivel eltolt magától, felült, majd oldalra fordulva kiköhögte a tüdejéből a vizet. Megkönnyebbülten elmosolyodtam. Majd mikor visszafordult, ráfagyott az arcomra a mosoly. Ilyen helyzetben az emberek hálálkodnak, megköszönik, hogy megmentették az életüket. De neeem, Bellának nem ez a fontos, ha nem ...
 - Te most komolyan rányomtad a számat az enyémre?!
 Leesett állal bámultam. Most mentettem meg az életét! Jaj, ó-ó-ó, nem akarom ...
 - Jacob Black! Ezt még nagyon megbánod! - hörögte, mire felpattantam, és kitértem egy ökölcsapás elől. Mondjuk, mégis, mit árthatna nekem? Kicsivel erősebb vagyok nála. De mikor az ökle eltalálta az orromat, az olyan volt, mintha áthaladna rajta egy gyorsvonat.
 - Aú! - kiáltottam, és óvatosan odaérintettem az ujjamat, és észrevettem, hogy ömlik belőle a vér. - Mi a ... ?!
 Önelégülten vigyorgott. Tudtam, hogy visszakéne tenni a törött csontot a helyére, mielőtt még rosszul forrna össze, de Bella előtt nem tehettem. Így hát elfordultam, és egy szisszenés kíséretében visszaroppantottam.
 - Ez van, Jacob. Az élet fájdal ... - abban a pillanatban, ahogy oldalra fordította a fejét, feljajdult.
 - Bella? - vontam össze a szemöldököm. Odaléptem hozzá, de elhárította a segítségemet.
 - Jól vagyok, na. - Hát, ha nem így reagált volna, azt hinném, hogy ez nem is az igazi Bella! - Csak ... Álljunk csak meg! Az a nő ... Esme ... Mi van vele?
 Már nevük is van a vérszopóknak??! És most erre mit válaszoljak?? Mondjam el neki, hogy elmenekült?
 - Nem tudom, miről beszélsz. - tettettem az ártatlant abban a hiszemben, hogy elhiszi. Hiszen honnan is tudhatná, hogy én voltam az a farkas, akit látott?
 - Jah, persze ... - vörösödött el, mire dobbant egyet a szívem. - Ott sem voltál. Tudod mit? Felejtsd el.
 Na, el van intézve. Eltelt egy kínos perc. Rám pillantott, és ívbe szaladt az egyik szemöldöke.
 - Oké, ne akard nekem bedumálni, hogy nem fázol. - tekerte maga köré a kezét. Ja, ezt tényleg nehéz  lenne bemesélni neki.
 - Öhm ... Hagyjuk. Haza viszlek, oké? - kérdeztem, s már a gondolatba is beleborzongtam, hogy Bella velem egy kocsiban fog utazni, és a hideg miatt talán hozzám bújna, hogy felmelegítsem ...
 Rekedt hangja rángatott vissza a valóságba.
 - Ha nagyon muszáj ...
 Mindketten tudtuk, hogy igen.
 Az országút mellett parkoltam le a rabbittal. Bellához mentem ( kellett nekem lekésni a találkozót! ), de nem volt otthon, kerestem a városban, aztán összefutottam Paul- lal, aki szólt, hogy gáz van ...
 - Tényleg? - kérdezte Bella. Jesszusom, ezt komolyan hangosan ki is mondtam?!
 - Öhm ... izé. Ja. Bocs, hogy lekéstem a találkát! Nem volt szándékos, csak ...
 - Hol voltál? - szegezte nekem a kérdést nem kissé dühösen, miközben meneteltünk a kocsim felé. - Több mint egy órát vártam rád!
 Nem feleltem.
 - Jó, ne válaszolj. De ne is számíts arra, hogy többé lesz hozzád bármi közöm! Nem mintha eddig lett volna.
 Hát, ez szar érzés. Miért kell pont most furcsán éreznem Bella iránt, aki utál?!
 Elértünk a kocsiig. Kinyiottam az anyós ülés melletti ajtót, hogy be tudjon szállni. Elég késő volt, szóval Charlie már biztos aggódik Belláért. Mikor beültem a kormány elé, egy terv fogalmazódott meg bennem.
 - Kapcsold be a biztonsági öved! - utasítottam vigyorogva.
 - Minek, ha úgysem ... - nem tudta befejezni, mert bekapcsoltam a motort, és éles kanyarral ráfaroltam az országútra. Halkan felsikkantott, és bekapcsolta az övét.
 - Mit csinálsz?! - sikoltott.
 Csak nevettem. Tövig nyomtam a gázt, úgy haladtunk az úton. Ezerrel. Bella elkapta az egyik kezem, és azt szorongatta behunyt szemmel.
 - Istenem, miért kell így meghalnom? - suttogta, mire én csak nevettem. Nem engedném, hogy baja essen. Közelebb húzódott hozzám, mire belül megdicsértem okos ötletemet.

 Bella szemszöge


 Jacob úgy vezetett, mint egy őrült. És én még azt hittem, hogy egy 25 méter magas szikláról lezuhanni félelmetes! De EZ ahhoz képest...
 - Nem lassítanál? - kérdeztem rémülten, a karjához bújva, kitágult szemekkel.
 - Hát, ha szépen megkérsz ... - vigyorgott az az álszent.
 Szerencsére feltűntek La Push házai, ezért kérés nélkül le kellett lassítania. Mikor hazaértünk, Charlie kiszaladt a házból, és rémült kifejezéssel az arcán vizsgálgatott, orvost akart hívni, de megnyugtattam, hogy nincs semmi bajom.
 - Tulajdonképpen, mit kerestél te ott, Jacob? - kérdezte, mikor már bent a házban, én egy jó meleg takaróban és forró csokival a kezemben ültünk a kanapén.
 - Igeen, Jacob, erre én is kíváncsi vagyok. Mit is kerestél te éppen arra? - mosolyogtam rá ártatlanul.
 - Én ... Sétáltam. Tudod, a biosz házit csináltam éppen ... - önelégült vigyora felbosszantott. De feltettem a legelbűvölőbb mosolyomat.
 - Nem láttam könyvet a kezedben, mikor kiszedtél a vízből!
 Váratlanul ért, hogy visszaszólt.
 - Én pedig nem hallottam, hogy megköszönted volna, hogy kihúztalak a vízből!
 Elakadt a lélegzetem. Charlie jól mulatott rajtunk. Csak hebegtem.
 - Én most elmegyek letusolni, aztán lefekszem aludni.
 Meg sem várva a válaszokat, felszaladtam a lépcsőn, be a fürdőbe, majd gyorsan letusoltam, majd mikor bementem szobámba, és bebújtam az ágyamba, azonnal elnyomott az álom.

 Kb. 1 hétig mindenki rólam beszélt. Én nem szóltam az iskolában Jacobhoz, és szerencsére ő is békén hagyott. Aztán egyik nap Charlie olyan ötlettel állt elő, ami a végzetem is lehetne.
 És az is lesz ...
 Nem hiszem, hogy túl fogom élni. Miért pont Jacob Black?!

 Hát, ez a feji. :) Tudom, hogy rövid lett, és kicsit késő van, de aki szereti a Vampire Diariest, akkor ilyenkor még biztos fent van, és azt várja, hogy kezdődjön ... És hát addig miért nem olvashatna egy új fejit a törimből? :) xD
 Szóval, szerintem a kövi rész izgisebb lesz, és kérlek, Friday ( ALICEM! KÉRLEK, NE HASZNÁLD A KÉPESSÉGEDET, ÉS NE ÁRULD EL A KÖVI FEJI TARTALMÁT!!!! :D), szóval nem mondd el, hogy mi lesz ... ;P xoxo Bree ( alias Nessie ) xD