9. fejezet

 Üdv néktek földi halandók ;) Woww, mivel megvan az öt komcsííi... itt a várva várt friss, és azthiszem, annyit írtam, hogy a végén már unni fogjátok!! xD itt egy kis mjúzik hozzá : http://www.youtube.com/watch?v=mrHQNZB9gGg&feature=related . Tudoom, elég a dumából, már rajtba is lehet állítani a szemeiteket... vigyázz, kész tűz, RAJT!


 Nem nem és nem! Nem teheti ezt velem! Nem! Teheti! Ezt! Velem! Úristen! Hiába könyörögtem, nem változtatta meg az elhatározását. Hogy ÉN?! Jacob Blacknél lakjak 5 TELJES NAPIG, AMÍG Ő ( vagyis Charlie ) KÉNYELMESEN ÉS HIDEGVÉRREL VADÁSSZON LE ÁRTATLAN ÁLLATOKAT????! Ezt komolyan nem tudom feldolgozni. Nem tudom feldolgozni és elhinni. A saját apám fordult ellenem a tudtán kívül.
- Nyugi, Bells ! Biztosan jól fogod érezni magad, hiszen jól kijöttök Jake-kel. - mondta Charlie, mikor bejelentette : 5 napos vadász- halász túrára megy a Clearwater családdal. Hívtak engem is, de én nem vagyok képes végignézni, ahogy ártatlan állatokkal végeznek! És szerencsére nem is a La Push- ban fognak öldökölni. De pont Jacob Black- hez küldenek el???! Ez akkora... akkora... Nem is tudom, minek nevezzem! Tegnap már nyugtatót kellett bevennem miatta.

 - Kösz, apa. Biztos nem tudok ... máshoz menni? - kérdeztem meg utoljára, hiszen 5 teljes nap összezárva Jacob Black-kel ... maga lesz a pokol. És ő egy hímnemű lény! Nem is értem, hogy enged el apa olyan figyelmeztető szavak nélkül, mint :"védekezzetek", meg hogy "azért ne nagyon melegedjetek össze...mármint az ágyban".
 - Sajnálom, de már megbeszéltem Billyékkel. - mondta minden sajnálat nélkül. Szórakozott volt - én meg nem tudtam, hogy bírom ki majd a farkasom nélkül. Már egy csomó napja nem láthattam. Nagyon hiányzott a közelsége.
 - Jake jön érted. Kb. 5 perc múlva itt lesz, addig... foglald le magad valamivel. - mondta Charlie. A homlokomat ráncoltam.
 - Ühüm - feleltem cseppet sem barátságosan, de Charlienak ez nem tűnt fel.
 Pár perc múlva motor zúgást hallottunk, és a száraz pázsitra Jacob Black piros Rabbittja állt be. A tulajdonos is kiszállt belőle ( miért??! ), felszaladt a verandán, de még be sem kopogott, Charlie már nyitotta is az ajtót neki.
 - Helló, Charlie!
 - Szia, Jake! El sem hiszem, hogy az alatt az egy hét alatt ennyit nőttél! - mondta apa, aztán mind a ketten rám néztek azzal a "Na? Mi lesz?" nézéssel. Mint apa és fia. Fintorogtam.
 - Mondanom kéne valamit?
 - Legyél egy kicsit illedelmesebb, Bells! - pirított rám Charlie, mire Jacob alig bírta visszafogni a röhögését. Csak szúrósan néztem rájuk. Odalöktem Jake elé az utazó ládám.
 - Itt van a poggyászom, kedves Black úr, remélem ez a hangnem önnek is megfelel, Mr. Swan.
Charlie a szemét forgatta, Jacob vigyorgott, és könnyedén fölvette a ládám.
 - Szia, Apa! Majd találkozunk. - köszöntem, megadva magam a szörnyű Sorsnak.
Azzal megindultam kifelé, és "véletlen" ráléptem Jacob lábára. Mintha egy sziklára tapostam volna, s az arca még csak meg sem rezzent. Még mindig vigyorgott az álszent.
 - Most meg mi van? - kérdeztem idegesen. Jacob az arcom felé nyúlt, de még mielőtt bármit is tehettem volna, kicsippentett a hajamból egy tollpihét.
 - Ez tényleg baromira vicces lehet.
 Charlie és Jacob együtt nevettek. Rajtam. Jaket már- már megértettem, de apa? Árulás!

 - Még te is, apa? Nincs jobb szórakozásotok, mit hogy engem csesztessetek? - mordultam rájuk, de csak még jobb lett a kedvük. A fejemre szorítottam a kezem, és kikaptam Jacob kezéből a bőröndöm-nem tudtam, hogy ilyen nehéz, bezzeg Jake elbírta.
 - Oké, én mehetek gyalog is. Viszlát apa, ne számíts rá, hogy a jövőben találkozni fogunk.
Azzal sarkon fordultam, és elindultam. De egy forró érintés a karomon megállított. Megfordultam - Jacob állt mellettem, olyan közel, hogy hátrahőköltem.
 - Nyugi! - a hangja édesen csengett. Édesen?! - Csak vicc volt, nem kell ennyire túldramatizálnod! - azzal visszavitte és  berakta a kocsi csomagtartójába a táskát. Hogy én? Túldramatizálom? Nem igaz. Vagy igen?Csípőre tett kézzel néztem őket. Charlie mondhatott valami olyat Jacobnak, amitől elpirult, és zavarában elkezdett topogni a lábával.Aztán rám emelte a tekintetét, és intett.
 - Akkor jössz?
 Sóhajtottam.
 - Ha nagyon muszály!
 Persze tudtam, hogy igen, úgyhogy vonakodva beszálltam az anyós ülésre. Jake is beült, beindította a motort, köszönt Charlienak, majd elindultunk.
 Egy ideig némán üldögéltünk, majd hirtelen kirobbant belőlem egy fontos kérdés.
 - Mit mondott? - kérdeztem meg. Feszengett, és nekem jólesett látni, hogy megfogtam, s hogy rést találtam örök vigyorgó képén.
 - Ööö... semmit. - felelte.
 - Tudni akarom! - makacskodtam, s a játék kedvéért közelebb másztam hozzá. Az utat nézte. Lassan feltűnt a házuk.
 - Jacob Black! Tudni akarom. - sziszegtem a képébe. Mikor beértünk az udvarukra, leállította a motort, és egyenesen a szemembe nézett.

 - Azt mondta... "Ha túlmelegedne a helyzet,védekezzetek...De ne fűtsd túl a lányomat,Jacob!Nem akarok még nagyapa lenni. "Tessék,ezt akartad hallani. Ja, és várj! Még ezt adta hozzá. - azzal odanyújtott felém egy piros dobozkát. Pár másodpercbe beletelt, mire rájöttem, hogy mi az. El akadt a lélegzetem.

 Óvszer volt.

 Tátva a maradt a szám. Persze, én hülye, naiv, idióta kislány, hogy is gondolhattam, vagy reménykedhettem, hogy nem tesz megjegyzést a szexuális életemre! Ami, megjegyzem, egyenlő a nullával,és ezt nem is nagyon tervezem megváltoztatni! Hisztérikusan felnevettem.

 - Ez az én apám. Te jó ég, hogy gondolta? Hogy én összeállok fűvel-fával? Áhh! - ráztam a fejem erre a lehetetlen gondolatra.
 - Hé! - mordult fel, miközben a kocsi hátuljába dobta a dobozt. - Én nem számítok fűnek meg fának.
 Gyilkos mosolyt küldtem felé.
 - Nem - adtam neki igazat. - Te egyenesen gyomnak számítasz!
 Kiszálltam a kocsiból. Jacob is így tett, de az arca értetlen volt. Aztán én is így néztem rá.
 - Most mit vársz tőlem? 6 éve tűröm a szemétkedéseidet, egyszer nekem is vissza kell vágnom! - mondtam, és megindultam a csomagtartó felé, de az, hogy nézett, nagyon zavart.
 - Mi van? - kérdeztem türelmetlenül.
 - Én... azt hittem, utálsz, és... csak viszonoztam. De... Billy tudta, hogy izé... igazából nem is utáltalak. - mondta bizonytalanul. Mi? Akkor most mi van? Jacob Black nem utál? Ez túl sok nekem mára. Lassan kezdtem felfogni a szavainak értelmét, és rögtön elszégyelltem magam. Lehettünk volna mi jóban is, és akkor ez azt jelenti ... hogy én rontottam el mindent? Most komolyan miattam volt minden veszekedés és szemétkedés? Tényleg? És most akkor jóban vagyunk? Ó! Szóval 6 évet vesztegettünk el a semmiért? Ez de gáz! De nem tudtam erre mit felelni. Bocsánatot akartam tőle érni. Mekkora szemét voltam! Bizonytalanul odamentem mellé, és megöleltem. Ő is. És furcsa mód jólesett védelmező karjaiba simulni. Jaj, Bella, hagyd abba! Annyira forró volt a teste, hogy azt hittem, egy kályhát ölelgetek, de egy kicsit jól is esett, hiszen elég hideg volt itt kint.
 - Jake, sajnálom. - mondtam. - Olyan idióta voltam! És meg sem köszöntem, hogy megmentettél! Komolyan egy lúzer vagyok. Ezt a kibaszást!
 Mosolygott.

 - Én is sajnálom, hogy annyit genyóztam veled. De hogy bírtad ki? - kérdezte. Ránéztem.

 - Mit?
 - Hát a titkolózást. Tettetni, hogy jó haverok vagyunk. Charlie kedvéért? - találgatott, én meg bólintottam.
 - Azt hiszem. Nem akartam megbántani, hiszen ő és Billy jó barátok. - még nem bontakoztunk ki az ölelésből, de nem is akartunk. Olyan volt ez, mint a világ legboldogabb percei. Mint a legjobb barátok. Úgy éreztem, be kell számolnom neki a farkasokról. A farkasomról. Volt valami a pillantásában, ami annyira hasonlított rá, hogy azt hittem, rosszul látok. Ugyanolyan szemük volt. Ugyanaz a perverz tekintet. Megráztam a fejem. Ez butaság. Jake nem farkas. A farkas pedig nem Jake. Hülye feltételezés. Felnevettem.
 - Mi az? - kérdezte mosolyogva, kivillantva fehér fogait, amik elütöttek gyönyörű rézbőrétől. Colgate reklámba illettek volna bele.
 - Semmi. Gyere, menjünk be! - kezdtem el húzni a ház felé, de megállt, s homlok ráncolva fordultam vissza.
 - A bőröndöd. - mutatott rá, és kiszedte a nehéz pakkot a csomagtartóból. Aztán az ajtónál megálltunk. Benyitott, majd a konyhából Billy gurult elénk.
 - Már azt hittem, be sem jöttök. Az ölelkezés már megvolt, de hol a csók? - ráncolta a homlokát, mintha gondolkodna, de a szája felfelé görbült. Fülig vörösödtem.
 - Neked is szia, Billy. - motyogtam zavartan.
 - Apa! - tiltakozott Jake. Az öreg csak maga elé emelte a kezét, majd kedvesen szólt nekem.
 - Örülök, hogy itt vagy, Bella.
 Rámosolyogtam. De mielőtt válaszolhattam volna, odaszólt Jake-nek is.
 - Aztán vigyázni az éjszaka, Jacob! Berendezés maradjon. Nem lerombolni a házat!
 Jacob arca teljesen elvörösödött, rámorgott az apjára, aki gyorsan kiiszkolt előszobából. Jake halkan szitkozódott, én meg körbenéztem a házban. Semmit sem változott. Otthonos, takaros, meleg. Egy lépcső vezetett az emeletre. Mostantól akaratlanul is más szemmel nézek Jake házára - és magára Jake- re is.
 - Gyere! - hallottam hangját, mikor felfele indult a lépcsőn. Mentem utána. Egy kicsi, fényes szobába vezetett.Volt ágy, szekrény, egy kis ablak, szőnyeg, vagyis teljesen modern felszerelésű helyiség.
 - Ez a vendégszoba. - kezdte. - De ha szeretnél az én szobámban aludni...
 - Veled szeretnék aludni. - mondtam határozottan, de aztán rájöttem, mennyire kétértelmű voltam. Rögtön elpirultam. Jacob felvonta az egyik szemöldökét, és láttam a szemében a csillogást, amit próbált előlem eltitkolni.
 - Izé... Nem úgy értettem. Jó nekem itt is - hadartam gyorsan, és elakartam venni a bőröndöm, hogy viszonylag berendezhessem magamnak a szobát, de nem eresztette. Komolyan nem értettem, mi van velem, és hogy mik ezek a furcsa érzelem kitöréseim. Aztán megszólalt.
 - Velem? Akarsz? Aludni? - mintha egy értelmi fogyatékoshoz beszélne, én meg mintha az is lennék.
 - Felejtsd el! Hülyeség, összevissza beszélek...
 - Részemről oké.
 Csak néztem. Úgy értette,velem alszik?! Basszus, miért jár nekem folyton a szám?!
 - Ööö... tényleg? De...nem kell miattam tönkretenni az éjszakáid. Komolyan! Jó itt. - mondtam. A szeméből ezt olvastam ki : hidd el, te csak jobbá teheted.

 Aztán eszembe jutottak a rémálmok. Nem akartam velük terhelni, és főleg azt nem akartam, hogy tudjon róluk.

 - De én szeretném - mondta lágyan, nekem meg egy ütemet kihagyott a szívem, aztán őrült iramban dobogott tovább. Nem tudom, mi váltotta ki belőlem ezt a reakciót, de ahogy Jacob őszinte, perzselő szemébe néztem, azt hittem, elolvadok.
 - Hát... izé. Oké... Te akartad.
 Felnevetett.
 - Először te vetetted fel.
Ding-Dong! Nekem is megjött a jókedvem, és vele elszállt a zavartságom.
 - Igen, de aztán letettem róla... És te szeretted volna. Jó, téma lezárva! Ha tényleg szeretnéd, akkor alszok veled. - mosolyogtam rá.
 - Igen - lépett közelebb hozzám. Elakadt a lélegzetem - a vonásai, a mozdulatai, a lélegzet vételei, a hanghordozása - annyira... annyira ... - Billynek egy szót se erről - a padlót fixíroztam.

 - Késő bánat! - kiáltott fel öblös hangján az említett. Tényleg. Késő volt. Előle amúgy sem lehetett semmit eltitkolni. Komolyan, mint egy kamasz gyerek! Élvezi, ha szekálhat minket. Most meg jót röhög rajtunk. És tönkretette a pillanatot. Jacob elhúzódott tőlem.

 - Éhes vagy? Rendelhetünk valami kaját.
 Csak bólintottam. Lesétáltunk a lépcsőn, Jake meg rendelt két nagy pizzát. Mikor megjött a futár, én nyitottam ajtót.
 - Két családi pizza kiszállítva. - mondta a srác, kb.18 lehetett, de alacsonyabb, mint Jacob. Sokkal. Mikor levette a bukósisakját - gondolom, motorral érkezett - gondosan végigmért, és a szeme megakadt a melleimen. Szája mosolyra húzódott - olyan undorítóra, mint aki azt hiszi, bárkit megszerezhet. Rám kacsintott.
 - Szia, csinibaba.
 Hirtelen egy forró kéz érintését éreztem a derekamon - Jacobét. Érintésétől megremegtem.
 - Valami gond van? - hangja nyugodt volt, mégis gyilkos szándékú.
 Nem néztem Jake - re, de eltudtam képzelni, milye arcot vághat, ha a srác ennyire megrémült. Kirángattam Jacob zsebéből a pénzt, majd odaadtam a futárnak, aki utoljára végigmért minket -J ake-et, aki erőfölényben volt, aztán engem, olyan arccal, mintha csak azt mondaná : bármikor a tied vagyok. Ez tényleg undorító. Mikor elhajtott, pizzával a kezemben Jake felé fordultam, hogy végre láthassam az arcát. Megrémisztett. Valósággal remegett a dühtől. De miért húzta föl a dolgot? 
 - Jake? - kérdeztem, és a karjára tettem a kezem, hogy lenyugtassam. - Együnk, oké? Én kezdek fázni. Gyere...
 Behúztam az ajtóból. Egy percre megállt az előszobában, én meg rábámultam. Még mindig reszketett, de ahogy nyugtatólag végighúztam az ujjaim a karján, mintha tényleg csillapodott volna. Mikor végre sikerült megnyugodnia, kérdőre vontam.
 - Oké. Mi volt ez?
Rám emelte mélyen ülő, sötét szemeit, nekem pedig minden gondolatom elszállt.
 - Csak ideges lettem, ennyi. Ahogy nézett rád... - a keze ökölbe szorult. Nekem pedig remegni kezdtek a térdeim, és elpirultam. Jake féltékeny volt. Ez olyan... édes. Senki, még soha nem volt féltékeny miattam.  Hogy eltereljem mindkettőnk figyelmét, behúztam a konyhába.
 -  Billy! Itt a pizza.
 És ettünk. Jacob egymaga befalt egy egész dobozzal (mi ettük Billyvel a másikat), de még mindig fért belé.
 - Rendelhettünk volna még egy dobozzal. - mondtam, majd eszembe jutott a pizzás- fiú. Jake arcát fürkészve rájöttem, hogy neki is.

 - Összeüthetek valamit - ajánlottam fel, és már indultam is a hűtő felé, hogy felfedezzem a tartalmát, mikor a karomon megéreztem Jake forró ujjait.

 - Nehogy már a vendég tartsa el a házigazdát! - mosolygott rám. Egy óriásit dobbant a szívem, és biztos nem képzelődtem, mert olyan arcot vágott, hogy tudtam : meghallotta.

 - Öhm ... aha ... De ha éhes vagy, akkor ...

 - Azt hiszem, beérem a desszerttel is - vágott a szavamba vigyorogva, majd kinyitotta a mélyhűtő ajtaját. Figyeltem, ahogy kivesz  belőle egy doboz ... ó, csak nem ... FAGYIII!

 - Fagyi! - mosolyodtam el kivillantva fogaimat. Láttam, tetszett neki, hogy ennyire édesszájú vagyok.

 - Az ám! - nevetett fel Billy. Jacob mindenkinek szedett. Befaltam az egész adagomat, amin a mellettem ülő két férfi hangosan felnevetett.

 - Most mi van? - töröltem meg a szám szét, ahol egy apró mosoly is bujkált.

 - Igazán semmi, Bells. - mondta kedvesen Billy. - Mondd csak, mikor vett neked utoljára Charlie barátom fagyit?

 Elpirultam.

 - Hát ... én szoktam bevásárolni, úgyhogy ne az ő szemére vessétek ... 

 Összefut a nyál a számban, hogy mennyi finom csupa- csoda fagyi mellett mentem el vagy ezerszer, mikor vásárolni voltam ... 

 Segítettem elpakolni és elmosogatni. Tulajdonképpen nem is engedtem Billynek, hogy miattam fáradozzon, úgyhogy meg csináltam én. Mikor végeztem, Billy elment a szobájába,  Jacob bevezetett a nappaliba, leült a földre, majd én is helyet foglaltam mellette.

 - Mi ez? - kérdeztem egy fekete fém dobozra mutatva a tévé előtt.

 - X-Box - vigyorgott, majd közelebb húzta hozzánk a joystick-kal és a lejátszóval együtt.

 Te jó ég, mennyi játék! Mármint x-box játék. Egy csomó sorakozott egy hatalmas polcon egymás hegyén hátán. 

 - Hú. - mondtam roppant értelmesen, mivel mást nem is tudtam kinyögni.

 - Aha. - helyeselt bólogatva, majd rám emelte gyönyörű szemeit. Egek! Miket beszélek?

 - Akarod, hogy megtanítsalak vele játszani? - kérdezte, és már előre felderült az arca a választól. Mit mondhattam volna? Annyira édes volt mikor ilyen izgatott, és másrészt viszont tényleg érdekelt ez a valami.

 - Hát jó - egyeztem bele. Felpattant, kikeresett a polcról egy fekete borítású tokot, elején furcsa emberekkel.

 - Valami könnyebbel kéne kezdenünk, és úgy gondoltam, ez jó lenne. - mutatta meg a cd-t. Grand Theft Auto? Elég furcsa neve van ...

 - Öhm ... Én nem tudom, milyen ... 

 - Nyugi! -nevetett. - GTA San Andreas, a kedvencem. Van egy emberke, CJ, akivel feladatokat kell teljesíteni, ha megéhezik, kaját kell neki adni, lehet neki ruhát venni, kocsikat lopni, barátnőket szerezni, akiket persze randira kell vinni, meg ... 

 Egészen belelkesült, én meg, nagy meglepetésemre élveztem hallgatni. Csak néztem, ahogy a joystick- on mutogatja a jeleket, meg magyarázza, hogy mit lehet velük csinálni.

 - próbáld meg! - nyomta a kezembe hosszas bemutatás után, majd mikor látta, milyen rémült képet vágok, biztatóan elmosolyodott. - Hidd el, menni fog.

 - hát oké. - motyogtam, majd belekezdtem.

  ( 2 óra múlva )

 Attól eltekintve, hogy a legelején 32-szer robbantottam fel a kocsimat, 54-szer lőttem le ártatlan embereket , 15 -ször veszítettem el próbákat, és még a barátnőm is dobott ( mármint CJ barátnője ), mert olyan bénán csókoltam ( ezt mind számoltam! ), Jake teljesen el volt ragadtatva.

 - Komolyan, az elején nekem sem ment. De ha még próbálgatod egy kicsit, biztosan sikerülni fog! - mondta, miután teljesen kikészültem a bénaságom miatt.

 - De ha egyszer ... - kezdtem makacsul, de két ujjával lezárta a számat.

 - Csak gyakorlás kérdése, meglásd! - mondta mélyen a szemembe nézve. Arcunk olyan közel volt egymáshoz, hogy időm sem volt gondolkodni rajta, mi következhet. Ránéztem ívelt ajkaira, megnéztem az arcát, majd újra belenéztem sötét szemeibe. Valósággal vonzott magához. Tekintete perzselt, szikrázott köztünk az elektromosság, átjárta egész lényemet. Éreztem teste melegségét, és ebben a pillanatban semmire sem vágytam jobban, mint hozzásimulni. Le kell állítanom magam ...

 - Jacob ... - húzódtam el nagy nehezen, s szaporán szedtem a levegőt, a szívem meg majd kiugrott a helyéről. Ő is gyorsan elhúzódott.

 - Sajnálom. - mondta őszintén. - Nem gondolkodtam. 

 - Semmi gond. - ráztam meg a fejem. Újra ránéztem. Önutálat lángolt a szemeiben. És csodálat ... valaki iránt. Meg akartam vigasztalni, de ebben a pillanatban nem tehettem mást, minthogy a vállára tettem a kezem. 

****

 A nap gyorsan eltelt. Csináltam vacsit Billynek és Jake- nek ( bár erősen tiltakoztak ellene, hogy fáradozzam miattuk ), de végül is nagyon ízlett nekik, és azt mondták,ezt megtudnák szokni.Csak mosolyogtam rajtuk, és felajánlottam, hogy holnap is én csinálok vacsorát (ebbe belementek, de nem volt olyan egyszerű meggyőznöm őket).

 Jacob bevitte a szobájába a bőröndömet. Kivettem a neszeszeremet, felkaptam a kezembe a pizsimet, majd beléptem a fürdőszobába. Felkötöttem a hajamat, majd gyorsan letusoltam. Megmostam a fogamat, kiengedtem majd átfésültem a hajamat, felkaptam a rövidnacimat a bő pólóval, majd visszamentem Jake szobájába. Éppen egy pólót szedett ki a szekrényéből.

 - Délután kicseréltem az ágyneműt, és felhoztam még egy takarót, hogy be tudj te is takarózni.

 Mosolyogva bólintottam.

 - Elmegyek letusolni, addig te ... - megvonta a vállát. Újra bólintottam.

 - Értem. Ha nem baj, körülnézek egy kicsit. Rég voltam már itt - mondtam. Utoljára 4 éve voltam itt bent, mikor még nem volt annyira vészes a szemétkedésem/szemétkedésünk.

 De igazából semmit sem változott. Fehér tapéta, hatalmas ágy, fa szekrény, íróasztal, állólámpa, könyvespolc ( ha jól emlékszem, Jacob sosem szeretett olvasni ), fa padló, és egy egyszerű szőnyeg.

 A fal nagyrészét eltakarták a képek, amit biztosan még gyerekkorában ragasztott fel cellux-szal. South Park poszter, egy Lamborghini Gallardo képe, fénykép az édesanyjáról, a barátairól, Billy-ről, és ... és rólam. Valamelyiken együtt vagyunk, valamelyik egy elszakított kép, amin csak én vagyok rajta. Furcsa. Sokáig gondolkodhattam, mert észre sem vettem, hogy Jake is itt van a szobában, végzett a zuhanyzással. Odajött mögém, és ő is a falat nézte.

 - Ezek mi vagyunk? - mutattam rá egy kis fényképre, amin egy 3 éves kislány és egy vele egyidős rézbőrű fiúcska homokoznak vidáman vigyorogva, és bár hiányzik pár foguk, attól még írtó édik.

 - Igen - nevetett fel. Csak úgy víszhangzott a szoba kacajától. Én meg azon nevettem, hogy ő nevet. Mikor abbahagytuk, megszólalt.

 - Hát, Bells, nem igazán voltál egy divat-lady akkoriban! - viccelődött.

 - Te pedig nem voltál akkoriban valami kigyúrt állat, Jake! - kacagtam. Megdörzsöltem, a szemem, és rájöttem, hogy nagyon álmos vagyok. Így hát megindultam az ágy felé, lehuppantam rá, felhúztam a térdem, majd ásítottam egy nagyot. Jake még egy pillanatig nézte a képeket, majd leoltotta a villanyt. Lehuppant mellém az ágyra, majd egyszerre dőltünk a párnák közé. Felhúztam a lábamról a takarót, majd beleszippantottam a levegőbe. Jacobnak eszméletlen illata volt, a lehető legjobb értelemben. Erdő, fahéj, föld, alma, fű, ... És egy csomó ismeretlen, de nagyon finom illat.  Behunytam a szemem, majd halkan azt suttogtam :

 - Jó éjszakát, Jacob Black!

 Éreztem a hangján, hogy mosolyog.

 - Neked is, Isabella Swan.

 Majd elaludtam.

******

 Forgolódtam. A hideg szél ostromolta az üveg ablakot, és bár a szobába nem jutott be, és állig húztam a takaróm, nagyon hideg volt. Mocorgás közben a lábam véletlen hozzáért Jake csupasz, forró vádlijához. Ő az igazak álmát aludta. Támadt egy ötletem. Halkan közelebb húzódtam hozzá. Már érezni lehetett a melegséget, amit árasztott. Nem volt elég. Az illata és a meleg elbódított. Még közelebb mentem, takarója alatt lábunk már összeért. És abban a pillanatban, mikor megérintettem, felébredt. Lassan kinyitotta a szemét, rám nézett, és biztosan érezte hideg lábujjaimat az övén.

 - Bella? - suttogta.

 - Jake ... én csak ... fáztam ... - nyöszörögtem védekezésképp, mikor hirtelen közbevágott.

 - Fázol? - hangja rémülten csengett a fülemben. Megszédültem, mikor átkarolt, közelebb húzott magához és hasunk teljesen összeért. A forróság átjárta az egész testem, de főleg belül. És persze az arcomba tolult a vér. Elpirulva a szemébe néztem.

 - Sokkal jobb. - suttogtam remegő hangon. Elmosolyodott, s a lehelete csiklandozta az arcomat.

 - Akkor jó. - felelte. Jéghideg kezemet a hasához nyomtam, hogy felmelegítse, de még a pólóján keresztül is éreztem a kockáit. A saját takaróját kettőnkre húzta, átkarolta a vállam, majd behunyta a szemét. Pedig úgy néztem volna még! De bódult voltam a közelségétől, és csak most jöttem rá, mit gondolna rólunk Charlie, ha megtudná, hogy egy ágyban, ilyen közel fekszünk egymáshoz, és mindössze egy pár ruhadarab választ el minket egymástól ... Bella, le kell állítanod magad! Most!

 Én is behunytam a szemem, és arcomat a nyaka hajlatába fúrtam. Megremegett, és nem hiszem, hogy a hidegtől. Szorosabban fonta körém a karját, és éreztem az ágyékomnál durva boxeralsóját. Még jobban elpirultam, és mélyet szippantottam a levegőbe. Úgy éreztem magam, mintha részeges lennék, és mégis tökéletesen józan. Bár ebben a pózban már nem sokáig ... 

 - Köszi, Jake. - mormoltam a pólójába. 

 - Bármikor. - mondta a hajamba. Nyelt egyet. Átkaroltam a derekát, majd engedtem, hogy egy új érzés elborítsa az agyamat. Bár tudnám, mi az! Furcsa, gyomorrengető, mindent elsöprő érzés. Most itt fekszünk, összegabalyodott végtagokkal, és várjuk ( mármint én vártam, hiszen olyan izgatott voltam, hogy nem hiszem, hogy önszántamból menni fog), hogy elnyomjon az álom. A hátamat simogatta, és ez viszonylag megnyugtatott. Imádtam az érintését a bőrömön. Ó, ne kezd már, Bella! Lassan, finoman simította végig ujjbegyeit a pólomon, ami elég átlátszó volt ... De nem érdekelt. Csak a most, ez a pillanat. Csak Jacob és én. Ez pont olyan, mint a szex nélküli szexjelenet! Jézusom. El sem hiszem, hogy ezt én mondtam! Mi a jó bűnbánat van velem?!


 Gyermekeim! Szükségem lenne a komikra, mert most igazán kitettem magamért .. és mert úgy érzem, elsiettem a dolgokat. :O nagyon szépen kérlek titeket, hogy dobjatok meg egy pár szóval, elég, ha csak annyit írtok, hogy: szar, v valami, és én tudni fogom a lényeget!
 xoxo: bree alias Nessie :)