2010. augusztus 24., kedd

3. Fejezet

Nem hazafelé mentem. Túl sok energiám volt ahhoz, hogy otthon punnyadjak. Meg akartam látogatni a barátnőmet és a családját. Charlie azt írta, otthon vannak, úgyhogy nem lesz baj.
És a farkas.
Mikor eszembe jutott meleg bundája, a rozsdabarna árnyalatokkal, a gyönyörű, hatalmas szeme, elöntött a mámor. Látni akarom. Holnap, miután vége a sulinak ...
Vagy ellóghatnék. Na igen, ezért Charlie ki is nyírna.
Annyira lefoglalt az ábrándozás, hogy majdnem beleütköztem Harry Clearwaterbe.
- Bocsánat ... Harry! - vigyorodtam el. - Épp hozzátok indultam.
- Bella! Ezer éve nem láttalak! - ölelt meg. - Apád mondta, hogy át fogsz jönni. Gyere, elkísérlek!
- Köszi - mondtam mosolyogva.
Szóval apa tudta, hogy átfogok jönni. Ilyen kiszámítható volnék? Mikor elértük a Clearwater házat, Harry elköszönt, mondván, hogy még el kell intéznie valamit. Miután elment, bekopogtam a házba.
- Bella! - kapott fel és pörgetett meg Seth, mikor ajtót nyitott. Két évvel volt fiatalabb nálam, de ahhoz képes elég jó erőben van. És megnőtt. Sokkal nagyobb lett, mióta utoljára láttam.
- Hiányoztam? - nevettem, mikor letett.
- Még jó, csajszi! Elképzelni is rossz, milyen unalmasak lehettek a napjaid nélkülem! - úgy tett, mintha a gondolattól is irtózna.
- Azért ebben ne legyél olyan biztos! - feleltem. Imádtam Seth- et. Mármint, nem úgy, mint nő a férfit, hanem mint egy legjobb barátot.
- Leah? - kérdeztem, mikor bevezetett a nappaliba. Bekapcsolta a tévét.
- Izé ... Nincs itthon ... Elkapott valami nyavalyát, és ... anya elvitte az orvoshoz - mondta, és nem nézett a szemembe. Most meg mi van? Egyedül Harry és egy farkas képes a szemembe nézni?! Mert tudom, hogy titkolnak valamit. Embry is nagyon furán viselkedett. Vajon összefügg a kettő?
- Seth - tettem a vállára a kezem. - Tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz.
Nem hatott az őszinte vallomásom.
- öhm ... Köszi - erőltetett mosolyt az arcára. A nap további része nyugisan telt, és el is felejtettem az előbbi beszélgetést. Csináltunk pattogatott kukoricát, megnéztünk egy DVD t, nevetgéltünk a bénán megcsinált szereplőkön, kifiguráztuk a tanárokat a suliból, aztán beöltöztettük egymást valami idétlen jelmezbe ( amit a padláson találtunk egy régi ládában ), én voltam a férj, Seth a feleség, és összeadott minket az öreg macskájuk, Mr. Gombóc, és addig táncoltunk, míg nem lett hat gyerekünk ( persze csak játékból ).
Miután feltakarítottunk, visszavettük a rendes ruhánkat, ( és miután befejeztük a kardozást a seprűkkel ), lehuppantunk a kanapéra.
- Miért pont Mr. Gombóc lett a neve? - mutattam a foltos macskára, akinek az egyik füléből hiányzott egy darab, és szegényke megélhetett már egyet s mást.
Seth megvonta a vállát.
- Leah nevezte el még kiskorában. Tudod, ő találta az iskola melletti erdőben. Akkor még pici volt, és valószínüleg nem volt családja, Leah pedig őrülten szerette a cicákat, így hát hazahozta. De látod, már nagyon öreg, ezért kapta a Mr. nevet.
Bólogattam. Olyan fáradt voltam, hogy alig bírtam nyitva tartani a szemem. Seth vállára hajtottam a fejem, és amíg el nem nyomott az álom, az volt a gyanúm, hogy valaki figyel minket. Aztán elaludtam.

##########

A kanapén feküdtem összegömbölyödve. Egy kockás pléd volt rajtam, valószínűleg Seth takart be. Kábán felültem, majd megdörzsöltem a szemem.
A szobában teljes sötétség volt.
- Seth? - néztem körbe, ha láttam volna valamit. Felkeltem, és kisétáltam a konyhába, de senkit nem találtam ott. Majd mikor megfordultam, Leah állt az ajtóban.
- Leah! - mosolyogtam rá. Tágra nyílt szemmel nézett rám. - Mi a baj?
- Seth azt mondta, még alszol. - motyogta.
Nem tudtam mit kezdeni a hűvös viselkedésével.
- Most keltem. - hunyorogtam rá. - Hány óra van?
Ránézett az órájára.
- Hajnali kettő.
Úr isten, ennyit aludtam?!
- Már rég otthon kéne lennem! - ijedtem meg.
Seth tűnt fel a sötétben.
- Nyugi! Charlie eljött érted, de nem volt szíve felébreszteni, ezért rábeszéltem, hogy itt maradhass. Reggel eljön érted, és otthonról mehetsz a suliba.
Megkönnyebbülten felsóhajtottam.
- Oké. Harry és Sue hol vannak?
- Alszanak. Nem olyan rég jöttek haza.
Bólintottam.
- Akkor ... megyek és visszafekszem.
Seth megállított.
- Már megcsináltam neked az én ágyamat, hogy abban aludhass. Nekem jó a kanapé!
Megráztam a fejem.
- Ne butáskodj! Nem túrlak ki a saját ágyadból!
Csak legyintett.
- Nem túrsz ki, komolyan! A mi kanapénk tényleg kényelmes.
Elkezdett kifelé húzni a konyhából. Mikor a vállam véletlen nekidörzsöltem Leah- énak, felszisszentem. Olyan volt, mintha tűzforró vasat nyomtak volna hozzám.
- Leah! - nyílt tágra a szemem. - Hiszen te lázas vagy!
Megérintettem a homlokát, de azonnal vissza rántottam a kezem. Ugyanolyan forró volt.
Hátrébb lépett, hogy ne tudjak megint hozzáérni. Seth fészkelődött. Eddig fel sem tűnt Leah piszkos ruhája. Egy szakadt térdnadrág és egy trikó volt rajta. Mind a kettőre rászáradt a sár. A haja is kócos volt. És ami a legfeltűnőbb, nem volt rajta cipő. El sem hiszem. Mindig is nagyon jó cuccokban járt suliba, és észre sem vettem, hogy ő is hiányzott az órákról.
- Mi történt veled? - tényleg aggódtam érte. Nagyon magas láza volt, hogy képes nyugton állni egy helyben? És mi van, ha bántották? Azért ilyen piszkos a ruhája?
- Semmi.
Nem hittem neki.
- Lázas vagyok, ennyi. Vettem be gyógyszert, ha tudni akarod. És ... majd borogatom a homlokom hideg vizes ronggyal. Jó lesz így?
Ha meg akart nyugtatni ezzel, hát nem nagyon sikerült neki.
- Biztos? - szűkült össze a szemem.
- Persze. Nyugodtan feküdj le.
Nagy nehezen felvánszorogtam Seth szobájába. Ő jött utánam.
- Ha bármire szükséged van, csak szólj! - köszönt el.
- Köszi. - mosolyogtam rá, de mikor látta, milyen aggodalmas arcot vágtam, azt mondta :
- Nyugi, csajszi! Leah miatt nem kell aggódnod. Rendbe fog ... jönni.
Bólintottam.
- Kösz mindent.
Kiment. Ledobtam a nadrágomat meg a pólómat, így csak a trikóm meg a bugyim maradt rajtam. Befeküdtem az ágyba, majd magamra húztam a takaróm. Seth ágyának különleges illata volt. Jó értelemben. Mint az erdő cédrus fái. Mélyet szippantottam a levegőbe. De aggódtam. Leah a barát nőm volt. És volt valami baja. Tudtam, hogy valami tényleg nincs rendben, és hogy titkolnak előlem valamit. De kiderítem. Bármi áron, és megpróbálok neki segíteni. És persze Embrynek.
Mint ma már másodjára, újra elnyomott az álom.

Nincsenek megjegyzések: