4. Fejezet

Hajnali ötkor már ébren voltam, s magamban köszönetet mormoltam azért, hogy álmatlan éjszakám volt a rémisztő rém álmok helyett. Mikor már sokszori próbálkozások ellenére sem tudtam visszaaludni, felkaptam a nadrágomat és a pólómat a földről, majd magamra rántottam őket.

Kikukkantottam az ajtó mögül, és mikor nem találtam senkit ébren, halkan lelopakodtam a konyhába. Már nem volt olyan sötét az ég, mint korábban, de azért világosnak sem volt nevezhető. De nem kapcsoltam villanyt. Aztán eltöprengtem azon, hogy miért is jöttem a konyhába. Ja, persze.

Odasétáltam a hűtőhöz.

Bekukkantottam a hatalmas frigóba, és nem tudtam eldönteni, mit egyek. Aztán megláttam egy tálcát, tele sütivel ( vagyis biztosan tele volt, de mostanra a felét már elmajszolgatták ). Óvatosan megfogtam egy szeletet, kivettem a tejet a hűtő oldalából, majd a vállammal belöktem az ajtót.

Kerestem egy tálat, és rátettem a finomságomat, nehogy összemorzsáljak mindent. Egy bögrét félig töltöttem tejjel, majd óvatosan beraktam a mikróba, és elindítottam. Mikor lejárt, még azelőtt kinyitottam az ajtaját, mielőtt elkezdett volna hangosan pittyegni. A dobozt visszaraktam a helyére. Aztán egy álmos hang megszólalt mögöttem.

- Kaphatok én is? - motyogta Seth.

Megfordultam, és a szívem majd kiugrott a helyéről. ( Nem Seth jelenléte váltotta ki ezt belőlem, hanem az, hogy nem vagyok egyedül, és alaposan rám ijesztett. ).

- Ezt nem nekem kéne megkérdeznem tőled? - feleltem, miközben a szívemet markolásztam. Észrevette rémült arckifejezésem, és elnevette magát. De azért nyúltam a hűtő felé.

- Hagyd csak! És bocs, hogy rád ijesztettem.

Megráztam a fejem.

- Bocsánat kérés elfogadva. Egyébként, mit keresel itt?

Tettetett szánalommal nézett rám.

- Hát, ha rémlik, én itt lakom.

Nevettem.

- Nem úgy értem. Miért nem alszol?

Megvonta a vállát. Azért látszik rajta, hogy álmos.

- Ugye nem én ébresztettelek fel? - rémülten néztem rá, de megnyugodtam, mikor egy intéssel elhessentette a gondolatot.

- Nem tudok. Csak forgolódtam, és csak aztán hallottam meg, hogy valaki itt van a konyhában - matatott a mikró gombjaival.

Bólogattam.

- Nem baj, ha én is csatlakozom hozzád az Üljünk-a kanapén-mert-nem-tudunk-aludni buliba? - vigyorogtam.

- Dehogy! Talán így nem lesz olyan uncsi a plafont bámulni. - nevetett rám vissza.

Visszatántorogtunk a nappaliba, majd egymással szembe, hátunkat a karfának dőltve leültünk. Betakartuk a lábunkat és felhúzott térdünket, majd csöndben majszolgatni kezdtük a sütinket. Komolyan isteni volt.

- Anyu csokissütije messze földön a legjobb - mondta Seth. Bólogattam.

- Az én anyum meggyes pitéje volt a legfinomabb. Mindig csinált ilyet, mielőtt ... - mielőtt nem gázolta halálra egy részeg kamion sofőr. Félrenéztem. Miért érzékenyülök el így mindig? Erősebbnek kell lennem.

- Oh ... bocs - mondta Seth őszinte sajnálattal a hangjában. - Nem úgy gondoltam.

- Persze - bólintottam a szemébe nézve. Nagyon gyenge vagyok. De nem szabad annak lennem. Leraktam a tálamat a kis asztalra, majd visszaültem a kanapéra.

- Ma suli - sóhajtott, miközben ő is eltette a kistálját.

- Ne is mondd! - fintorodtam el. Találkozás Jacob Black- el, találkozás Carollal, töri röpdolgozat kiosztása ... Találkozás a farkasommal. Felderült az arcom.

- Bocs, hogy ilyen hétköznapi dolgokkal untatlak, ugyanis nagyon el vagy varázsolva. - fürkészte mosolyogva az arcomat.

Elmondjam neki? Úgy döntöttem, ez az én titkom marad. Inkább csak behunytam a szemem, lejjebb csúsztam a kanapén, a fejem a karfán pihent. Seth is elhelyezkedett.

- Azt hiszem, egy pohár tej után képes leszek elaludni - motyogtam, majd ahogy jósoltam, egy perc múlva elragadott az álom.

########

Reggel Charlie jött értem. Mivel semmilyen cuccom nem volt, nem kellett semmit összepakolni. Elköszöntem Sue- tól és Harry- től, majd végül Seth- től. Leah nem volt itthon, korán elment. Otthon Charlie a tegnapi napomról kérdezett ( bizonyára furcsának találta a dolgot, hogy együtt aludtam Seth- tel, de csak legyintettem. ) Seth már pelenkás koromban is a legjobb barátom volt, nem voltak egymás előtt titkaink. Csak egy. Ami az enyém. Elszégyelltem magam. Seth mindent elmond nekem, én pedig nem vagyok őszinte.

- Szuper volt! - mosolyogtam rá, majd feltrappoltam a fürdőszobába zuhanyozni. Gyorsan letusoltam, felöltöztem, összefogtam a hajam, bedobáltam a könyveimet a táskába, majd az előszobába érve elköszöntem Charlie- tól. Bebújtam a tornacipőmbe, majd elindultam a suliba.

- Olyan gáz, hogy gyalog jársz suliba! - csóválta a fejét Carol. Egymás mellet sétáltunk az iskola parkolójában.

- Nem emlékszem, kérdeztem volna a véleményed. - feleltem nyugodt hangon, bár volt egy kis él a hangomban, ezt le sem tagadhattam.

Észrevettem valamit. Elterelte a figyelmemet Carol csacsogásáról.

Megváltozott a légkör. Mindenki csöndben volt,alázatosan lehajtott fejjel sietett az óráira. Tényleg- szinte már futottak. Megijedtem. Kerestem, mi válthatta ki belőlük ezt a szokatlan reakciót. Körbenéztem, aztán észrevettem. A parkolóban sétált, pont felénk tartott. Carol is abbahagyta a beszédet, felhördült, majd lesütötte a szemét. Öten voltak, élükön az elnyomás királynője, a legyőzhetetlen, félelmetes, gyönyörű szőke lány.

Megálltak előttünk.

Ősi ellenségemmel találtam szembe magam.

Remélem, tetszett :) Majd sietek a kövivel ( ha tudok ) :P pusz : b.