2010. december 17., péntek

15. fejezet

 Sziasztok! Tudom, hogy az előző feji eléggé meglepett titeket ( Vagy rosszul gondolom? ).
 És lehet, hogy páran ( vagy többen ) már nem fogtok olvasni emiatt, de lehet, hogy igen.
Nem tudom.
Az is lehet, hogy zabosak vagytok rám, mert ilyen mederben folyik tovább a sztori, úgyhogy azoktól, akik  így éreznek,
 bocsánatot kérek, de ezt a törit mindig is valahogy így képzeltem el. :)
 Nem húzom az időt, itt a feji, még ha már valaki nem is olvassa tovább.
 Attól én még irkálhatok, nem? :)



Bella

 Megfagytam a rémülettől. "Örökölted a farkas géneket... Félvér vagy."
 Alig hallottam, amikor kopogtak az ajtón, Charlie kiáltott egy "Gyere be!"-t, és Jacob Black bejött a konyhába.
 - Helló, mindenki! Lemaradtam valamiről? - éreztem, hogy mosolyog. Amíg rá nem néztem. Akkor lehervadt a vigyor a képéről.
 - Szia Jake - köszönt Charlie.
 - Aha, biztos lemaradtam valamiről. - mondta. - Nem zavarok, csak Bellát kerestem, mert nem találtam otthon. Megyek i...
 - Ne, ne, ne menj... - vágtam rá túl gyorsan. Reméltem, hogy nem tűnt fel apámnak, de még mindig sokkos állapotban voltam. Várták, hogy megmagyarázzam, mi volt az előbbi kitörésem, de nem jött ki hang a torkomon. Csak pár perc után sikerült valami értelmeset összehoznom. - Jake, légyszi, maradj. Szerintem neked is tudnod kell erről az egészről. Apa... - sóhajtottam. - Mesélnél nekem?
 Jacob kihúzott egy széket, majd helyet foglalt.
 - Hajjaj, nagyobb a baj, mint amilyennek látszik... - motyogott magában. Charlie is leült velem szemben. Felkészültem minden rosszra.
 - Az úgy volt...

 Jacob

 Csak hallgattam. Charlie Bella anyjáról beszélt, a falkáról, és hogy ő lemondott a farkas-létről, mikor Bella anyja, Jennifer meghalt.
 Akkor, mikor a balesetről esett szó, elcsíptem azt a pillanatot, mikor szerelmem szeméből kibuggyant egy könnycsepp, de gyorsan letörölte, mintha mi sem történt volna.
 Úgy szerettem volna magamhoz húzni! Megvigasztalni. Tudatni vele, hogy amíg együtt vagyunk, semmi baja nem eshet.
 De Charlie miatt nem lehetett. Nem a legjobb a színészi tehetségem, de ha legalább annyit megteszek Belláért, hogy nem kezdek el nyilvánosan kutakodni a szájában a nyelvemmel, az biztos haladásnak számítana a részemről.
 Bár ez nem volt olyan könnyű... Közel volt. Túl közel. Bármikor megérinthettem volna... De nem tehettem... És ez volt a legrosszabb.
 Sokszor rajtakaptam magam, amint őt bámulom.
 És Charlie csak mesélt, és mesélt. Mindent elmondott. Bella pedig hallgatott. Lopva néha ő is rám nézett, de ezek a pillanatok nem tartottak 2 másodpercnél tovább. Az túl feltűnő lett volna.
 Aztán ahhoz a részhez értünk, mikor Bella megszületett. Szerencsére Charlie nem mesélt a nászutukról Jenniferrel.
 Megtudtam, hogy ő rendes, mármint nem misztikus erőkkel rendelkező ember volt. És mivel Charlie vérfarkas volt...
 Ó..
 Csak most esik le, mire akar kilyukadni...!
 Bella félvér!
 Jó ég. Erről maradtam le.
 Bella félvér!!! Ezért tudta eltörni az orromat, mikor a parton voltunk! Ezért zárultak össze a sebei, mikor Marc Solys megharapta!
 Kerekre tágult szemekkel néztem rájuk. Ez nem lehet igaz!
 - Hogy mi? - kapcsolódtam be a beszélgetésbe.
 Charlie aggódva pillantott mindkettőnkre. Bella arca olyan sápadt volt, mint azokban a régi filmekben, mikor közlik a gyászoló asszonnyal, hogy meghalt a férje. Pontosan ilyen fehér volt az ő arca is.
 - Bella... - kezdte Charlie. Az említett felemelte jobb mutatóujját, hogy elhalgattassa a beszélőket. Kissé nyugodtabban mint én, de visszafojtott lélegzettel bámult maga elé. Majd, mikor már majdnem felkiáltottam, hogy : " Mondjátok, hogy ez a kész átverés! MONDJÁTOK!! Nem baj, hogy nem az, csak mondjátok!!! ", Bella elfogadóan sóhajtott.
 - Oké, nagyjából... Nagyjából elfogadtam. Szóval... Én is falka tag vagyok? - nevetgélt a saját, nem vicces viccén. Charlie mosolygott, és ez... izé. Furcsa volt. Nem tudom, miért.
 - Hát - rám nézett. Szerintem a szám tátva maradt a döbbenettől, ezért ellenőriztem, hogy be kell-e csukni.
 Be kellett.
 - Ne nézzetek rám! - találtam meg a hangom. Bár kissé rekedtes volt, meg kellett köszörülni. - Sam a falkavezér.
 Bella rémülten pillantott rám, tekintete ezt sugározta : " Eszedbe ne jusson megemlíteni ezt bárkinek! Nincs kedvem tag lenni. "
Megértettem. Ha választhattam volna, én is a normális életet választom. De ez nem óhaj kérdése.
 - Bells, ha van kedved, vissza mehetsz Jacobékhoz. Még tart az őszi szünet. És szerintem Jake-nek sincs ellenvetése.
 Bella tekintete úgy váltogatta a jelentését, mint discoban színes disco-gömb a színeit. Most épp a színészkedjünk-még-egy-kicsit dolgot vetítette le nekem. Szerencsére vettem a lapot. De mielőtt megszólalhattam volna, ő nyitotta szóra telt, csókolnivaló ajkait.
 - Hát, ha nagyon muszáj... - mondta vontatottan. Pont, mint az első nap.
 - Még jó, Bells. Csakis. - vigyorogtam. Szúrósan nézett rám. Egy pillanatra majdnem elhittem, hogy komolyan gondolja.
 Majdnem.

 Billy elaludt a kanapén. Nem akartam felébreszteni. De mikor halkan, nagyon halkan benyitottunk a nappaliba, megtette ő magától.
 - Ó - ásított. - Bocsánat! Azt hiszem, kicsit elszundítottam.
 - Semmi baj, apa. - mondtam. - Akarod, hogy hazavigyelek? Kocsival jöttem.
 - Az jó lenne. Persze csak ha Charlie barátom nem bánja. Már úgyis lemaradtam a fél meccsről. - szomorkodott Billy.
 Charlie segített őt beültetni az autómba. Bells beült az anyósülésre.
 - Szia, apa, találkozunk... pár nap múlva. - köszönt mosolyogva. Intettem én is, majd beindítottam a motort.
Most is nehéz volt Bellával egy légtérben lenni, bármilyen külső érintkezés nélkül.
 Nem akartam kockáztatni, mivel drága jó apám is ott trónolt a hátsó ülésen.
 Mire hazaértünk, besötétedett, pedig csak hét óra lehetett. Ez a korai sötétség jelezte a tél közeledtét.
 Leállítottam a gyújtást, kivettem a tolószéket a csomagtartóból, és beültettem Billy-t.
 - Segítsek valamit? - kérdezte Bella. Kedvesen mosolygott mindkettőnkre.
 - A zsebemben van a lakáskulcs. Ha kivennéd és kinyitnád az ajtót, én addig föl vinném őt a tornácra. - intettem apám felé. Bella mellém állt, és benyúlt a jobb zsebembe. Szándékosan kutakodni kezdett ott, furcsa érzéseket kiváltva belőlem, pedig már megvolt, amit keresett.
 Ez nem tartott sokáig, de ha nem lett volna mibe kapaszkodjak, leteperem Bellát, és olyat teszek, amit később megbánhatok...
 Mikor kihúzta a kezét, megérintett OTT, és most komolyan örültem, hogy itt van Billy, akinek szerencsére nem tűnt fel semmi az egészből.
 Mikor beléptünk a házba, csak akkor vettem észre, hogy eldeformálódott a kocsi fogantyúja, annyira szorítottam...
 Apám már boldogult egyedül, ezért Bellával lehuppantunk a kanapéra, bekapcsoltuk a tévét, majd lopva egymásra néztünk, és szerelmes pillantásokat váltottunk. Néha megőrülök azért, hogy ő legyen a lenyomatom. Várom a pillanatot, mikor végre belé vésődöm... Érezni akarom a kötődést hozzá, bár már most elválaszthatatlanok vagyunk... De azt akarom, hogy csak az enyém legyen. Tudom, hogy ez önzőség, de egyszerűen nem bírnám elviselni, ha valaki más kellene neki... Ha valaki más csókolná... Ölelné őt... Elég, Jacob! Fogd be a szád!
 - Gyerekek, szerintem én lefekszem aludni - mondta álmosan apám. - Gondolom, boldogultok egyedül... - kacsintott rám. A szememet forgattam.
 - Jó éjt! - mondtuk egyszerre Bellával. Ő kuncogott.
 Mikor becsapódott a hálószoba ajtaja, és elhalkultak az öltözködés zajai, szerelmem közelebb mászott hozzám.
 - Halljam az igazságot! - döntött le a kicsi kanapén.
 - Oké - húztam magamra. - Egyszer volt, hol nem volt, volt egy halhatatlan vérfarkas, és szerelmes volt egy lányba, akit Isabellának hívtak...
 - Halhatatlan? - vágott közbe, s tágultak ki gyönyörű szemei, miközben az enyémekbe bámult.
 - Bizonyos mértékben. - feleltem duruzsolva. Ha úgy vesszük, Bella volt a legcsábítóbb dolog az életemben, és most, hogy megkaptam, nehezen tudtam visszafogni magam, és a válasz adásra koncentrálni.
 Felvonta egyik íves szemöldökét.
 - Nos, ameddig oda-vissza változom emberből farkassá, nem öregszem. Az évek ugyanígy tovaszállnak, de a testem megőrzi... a mostani állapotomat.
 Sóhajtott, és kicsit fészkelődött rajtam - hadd ne soroljam, mit váltott ki belőlem a mozdulata.
 - Az én farkasom. - Nyomott egy puszit a számra. Máris több után sóvárogtam. - Az enyém.
 Imádtam, ahogy kisajátított magának.
 Feljebb húztam magamon, és megcsókoltam. Először nem kapott észbe, de aztán felocsúdott a kábulatból, és úgy kezdett el játszania számmal, hogy belebizsergett mindenem. Behunytam a szemem.
 Aztán, mint minden jó, ez is véget ért. Megszakította a csókot.
 - Mmm - simogatta a karomat. Bal combját felhúzta a derekam mellé, így már majdnem lovagló ülésben feküdt rajtam, pont az ágyékomon...
 - Szeretnél még valamit tudni? - kérdeztem, miközben a hátát és a derekát cirógattam. Gondolkodott.
 - Mi lesz velem? - motyogta. Vártam, hogy folytassa, de ezt csak pár perc után tette meg. Szinte hallottam, ahogy zakatolnak a fejében a fogaskerekek.
 - Most akkor én is... hát... - elhallgatott, és a kezeimre bámult, mikor megfogtam az övéit.
 - Nyugi, Bells. Utána járunk a dolognak, oké? - nyomtam egy puszit az arcára. - Nem kell félned.
 - Biztos? - a hangja szomorú volt, és kétkedő. Elengedtem a kezét, megfogtam az arcát, és kényszerítettem, hogy a szemembe nézzen.
 - Bízol bennem?
 Lehajolt a számhoz, és puhán megérintette ajkaival az enyémet.
 - Igen.
 A nyakam egy gödröcskéjébe hajtottam a fejét.
 - Tegnap nagyon megijesztettél - susogta álmosan, arra gondolva, mikor összetörtek a bordáim. Hihetetlen, de a támadás csak tegnap történt, pedig úgy tűnik, mintha már jó pár napja. - Ne csináld többet, jó? - ígértette meg velem újra.
 - Rendben. - ringattam.
 A kanapén, egymás karjaiban nyomott el minket az álom.

11 megjegyzés:

Cserrybogyesz írta...

óóó te tök fej!! hogyan gondolhatod azt hogy itthagyunk!!!:D
imádom amiket írsz!!:D (L)
nagyon jó....
lécci siess a frissel^.^
pusy

Névtelen írta...

Szia!Nagyon jó lett ez a feji is várom a kövit puszi niki

Névtelen írta...

Sziasztok :)
Nagyon köszönöm Cserrybogyesz! Jól esik, hogy ezt gondolod :) köszi a komit!
Köszi Niki neked is!
próbálok sietni a kövivel..... *-*
puszi, bree.

Frana írta...

A kedvenc blogom komoly marha jó amit írsz gyorsan frisset
Pussy Frana

Névtelen írta...

köszi Frana :) megpróbálok sietni.....*-*

(:ClaryHerondale:) írta...

Én különben már tudtam, hogy mi lesz benne, de még most is második olvasásra is szuper volt! :D Siess a frissel!
Puszi : F

Dóri írta...

Szia!
Bocsi, hogy csak most jöttem, de egy kicsit zsúfolt volt a napom :/
A feji viszont nagyon király lett! Nem értem mért gondolod azt, hogy ezután a fordulat után nem fognak olvasni. Szerintem tök izgi és nagyon IMÁDOOOM!!! :D
Siess a frissel!
Puszííí
Dóri

Makesz írta...

:$
Nagyon sajnálom hogy már nagyon régen nem írtam neked komit, de büntiben voltam! :(
És ha nem késő akkor most írnám, milyen jó fejezet lett!!
Örülök hogy Jacobék összejöttek és hogy kiderült mi is valójában Bells.
Még mindig nagyon szeretem amiket írsz és ez szerintem nem is fog megváltozni!!
Nagyon várom a következőt!!
Puszi
Mankusz azaz Carlie

U.I.:Ha valamelyik fejezethez nem írok neked komit, nem azt jelenti hogy már nem olvaslak, hanem azt hogy nem gépeztem!! :)

Névtelen írta...

Jaj, lányok, nagyon köszönöm!!!! :')))
Annyira jólesik nekem mindez! Nem baj, ha valaki késik! Az számít, hogy írtok, és mindegy, hogy mikor!! :'))
Köszi, mégegyszer!!! :')))
szeretlek titeket *-* :)
pusziii bree. *-* :$$ (L)

Viki írta...

Nagyon fergeteges fejezetet írtál és nagyon aranyosak Bellá-ék!Főleg mikor Bella mondta az egyik fejiben Jacob-nak,hogy "Farkasom"ez különösen tetszett meg amikor Bella azt álmodta,hogy szerekezett Jacob-bal az is nagyon tetszett.Imádom ezt a blogot!!
Puszi:)Bella-Viki.

Ben(Beni,Benji) írta...

NAh lassan de biztosan ideértem ez nagyon jó lett siess a kövivel.

BEn

ui. úgy látom a foci fog nyerni :P